Filmajánló

 ARANY ALKONY

Másoknak is jó üzlet a kiszolgáltatott ember

Film: ITT!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Egy napos délután

.

Kedves, ismerős hang szólt bele a telefonba és szeretettel invitált az írásban is megküldött meghallgatásra…

Végtelen nyugalom töltött el – igaz, sosem voltam vizsgadrukkos – 13 óra és 17,30 között… Egy dolog miatt izgulhattam, hogy lesz-e elegendő aprópénzem a parkolást kifizetni…

Sorra érkeztek az ismerős pályázók és köztük egy ismeretlen hölgy is, aki nem rég érkezett Veszprém megyéből… Egy pályázatot korábban visszadobtak, maradtunk öten…

A pályázati meghallgatás hasonlóan folyt a múltkorihoz, néhány különbséget azért megemlítenék… A bizottság tagjainak számát radikálisan csökkentették (5+1 fő jegyzőkönyvvezető). A jelenlevők kisugárzása bizalmat ébresztő volt… Felkészülten, a pályázatokat elolvasva, érdeklődve várták a szóbeli kiegészítést, illetve a kérdéseikre adandó válaszokat… Személyre szabott, adekvát kérdéseket tettek föl, nem kerülték meg a kényes, konfrontáló témákat sem… Tiszta kommunikáció folyt a beszélgetés alatt, nem volt megalázó, vagy lekezelő, mint korábbi meghallgatásom alkalmával.

A meghívott szakértő szakmai kérdéseket tett föl, a felvetett témákhoz, a különböző, illetve ellenkező álláspontok érvelését türelmesen, megértési szándékkal hallgatták meg és véleményüket minden lényeges felvetésre visszajelezték…

Tudom, nem mindenki örül a hírnek, de kifejezetten jól éreztem magam a meghallgatás során, sőt egy felüdülés volt… Nem azért, mert pozitív visszajelzésekkel illettek, hanem azért, mert Isten tudja mikor beszélhettem utoljára szakmai kérdésekről, szakemberekkel…

Úgy éreztem, hogy sikerült alátámasztanom azt az egyetlen lehetséges verziót a jövőre nézve, hogy az előző vezetésnek mennie kell!

Meghallgatásunk után, egyenként hívtak be bennünket, és értékelték a pályázatokat.

Igaz, nem olvastam a pályázatokat, de az ember ennyi év után meg tudja ítélni, mások kvalitását, min ahogy azt is, kinek segítettek be, hogy tuti befutó legyen! Én olvastam az előző igazgatónő pályázatát, ahogy a társaiét is… A pályázatban foglaltak mondanom se kell, köszönő viszonyban sem voltak azzal, melyet aztán megvalósított…

Aki megélt már dolgokat, az pontosan tudja, hogy nem az számít, hogy ki hány oldalas pályázatot nyújt be… még csak nem is az, hogy mennyire meggyőző, vagy kinek a legmagasabb az iskolai végzettsége, vagy milyen párt áll mögötte…

Nyugodtan állíthatom hát, hogy a pályázat formájának, terjedelmének, tartalmának (nálunk legalább is) nincs jelentősége a jövőre nézve.

Az én szempontjaim alapján két, vagy három (a hölgyet nem ismerem) befutó lehetett volna, s ez nem egyezett volna meg a bizottság javaslatával… Szakmai, etikai, morális szempontokra gondolok… és garanciákra.

Ha eszembe jut az előző meghallgatás, ahova hiába írtam meg és hiába postáztam el, hiába kértem meg az erkölcsi bizonyítványt, hiába utaztam, parkoltam, közjegyzővel hiába hitelesíttettem az okiratokat, mivel arra már nem volt szükség, tekintettel arra, hogy az eredményt hetekkel előtte kihirdették… Ráadásul a bizottsági tagok összehívása sem került kevésbe… Mindezek felesleges kiadások, melyek nem térülnek meg sem nekem, sem az adófizetőknek…

Reménységem fejezem ki, hogy ez meghallgatás, nem volt hiábavaló, s nem lesz eredménytelen, még akkor is, ha nem ők döntenek, hanem csak javaslatot tesznek a kormánybiztosnak… (Kérdés, hogy az egyszemélyi „demokratikus” döntés, kinek kedvez... kinek az érdeke játszik bele, ki húz belőle hasznot…) s, hogy az intézmény jövője, nem valami titkos és piszkos háttéralkun dől el, ahol újabb alkalmatlan ember kerül pozícióba, csak azért, hogy a féltve őrzött forrásaikat továbbra is megtarthassák az ingyenélők...

Ha ez valami oknál fogva mégis bekövetkezne, az bizony az otthon jövőjét, jóhírét végleg aláásná… Ezt pedig nem engedhetjük, mert ezzel minket, halasiakat is lejáratnának…

.

.
posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Meghallgatás - 2012.március 21. 13.00 óra

Kapcsolódó dokumentum elérhető: ITT!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Gyanúsított lettem

Egyik lehetséges előzmény: ITT!
 

A minap csöngetett a postás, ismét ajánlott levelet hozott… Nehéz megszokni a sok fenyegetést és zaklatást az otthonunkba… Első gondolatom, hogy biztosan megint a halasi Bíróság, vagy Rendőrség, de nem… A kalocsai ügyészség!

Elképzelésem sincs, mi jöhet nekem Kalocsáról? Miközben aláírom, kutakodom az agyamban kalocsai kapcsolódási pontokat keresve… Dr. Téglásné Dr. Zoltán Erna kalocsai közjegyző (a mi vezető ügyészünk, Dr. Téglás Péter felesége), de ő is halasi, vagy a szintén halasi volt nyomozó Molnár László, aki most ott rendőrkapitány, akinek fia kollégám volt a mentálhigiénés csoportban… Nem jutott más eszembe…

Kíváncsian bontom ki a borítékot, s látom, hogy benne van egy levél a Kecskeméti Ügyészségről! Ennek megfejtése meghaladja a képességeimet, annál is inkább, mivel halasi vagyok… 

Semmi nem jut eszembe, se ügy, se bármi, amit akár tudatlanul is elkövettem volna… se Kalocsáról, se Kecskemétről… Aztán felrémlett nekem, hogy a halasi rendőrségi meghallgatásom végén (lásd fenn) megkérdeztem, hogy - abból, hogy a Cica nicknevű hozzászóló személyét - az ő és családja élete, biztonsága érdekében - nem nevezhetem meg (lásd korábbi fenyegetések, robbantások), - nekem személy szerint milyen hátrányom származhat? A nyomozó válaszul elmondta: Azt, hogy a nyomozás akadályozása, mint bűncselekmény fennáll-e az én esetemben, azt majd a bírónő mérlegeli…

Aztán bevillant még, hogy a halasi vezető ügyész tanácsát megszívlelve Lásd: ITT!, több feljelentést tettem (emlékeznek még a fakivágás, a jótékonysági koncert ügyére) a Bács-Kiskun Megyei Ügyészségre, tekintettel arra, hogy a halasi hatóságok nagy politikai nyomás alatt dolgoznak intézményünk ügyében. A kecskemétiek illetékesség miatt Kiskunhalasra irányították át, melyet mindhárom esetben – bűncselekmény hiányában – itthon megszüntettek… ami ellen panasszal éltem, melyet ismételten elutasítottak… Akkoriban azt üzenték, hogy hamis vádaskodás miatt majd viszonperrel élnek… Ez azonban több volna, mint nevetséges…

Kezembe véve a levelet, annak tartalma nemcsak meghökkentett, hanem meg is rémített… A Kecskeméti Nyomozó Ügyészség gyanúsítottként megidéz… Lásd: ITT! No nem azért rémültem meg, mert megijedtem, hogy valami titkos bűnömre fényt derítettek, hanem azért, hogy hova jutott Magyarországon az igazságszolgáltatás!? 

Nézem a címet, nem ismerős: Mátyási út 3. – keresem a térképen, nincs is ilyen nevű közterület, csak Mátyási u. (utca) 3.! Bosszankodom, de már meg se lepődök…

Keresem a sorok között, hátha rábukkanok, hogy miről van szó, de semmi információt nem közöl, viszont: „Be. 67.§ (5) bekezdése alapján felhívom a megidézettet, hogy az ügyre vonatkozó iratain kívül a bizonyításnál felhasználható feljegyzéseit, vagy egyéb tárgyait hozza magával!”?

Erőt vettem magamon – mivel éppen orvostól jöttem lázasan – és felhívtam a megadott telefonszámot, ahol egy hölgy kedvesen tájékoztatott, hogy nem adhat információt arról, hogy milyen ügyről van szó… csak meg kell jelennem. Kérdeztem, hogy akkor hogyan készüljek fel az „ügyre”, válaszul megismételte, hogy nem adhat információt!  Mondom azt se értem, hogy a borítékon kalocsai ügyészség a feladó, míg a levél fejlécén már kecskeméti szerepel, ahova meg is idéznek… Azt válaszolta, hogy igen, az előfordulhat, mert az egyik ügyész, az itt is dolgozik és ott is…

Azt nem kérdezték meg, hogy van e pénzem átutazni Kecskemétre a 22.800,- Ft-os jövedelmemből… de arról tájékoztatnak, hogy az ügyvédem (akit ezen kiadás mellett jogom van felfogadni) jelen lehet a kihallgatáson!

Azért egy dolog feltétlenül idekívánkozik… Azok, akik elkövették a bűncselekményeket még csak gyanúsítottak se lettek, akik pedig törvénytisztelő, kötelességtudó és felelős polgárokként viselkednek, azokból gyanúsítottakat kreálhatnak…

Ez pedig végtelen szomorúsággal tölt el, mert máris mindenki, igen, mindenki bizonyos lehet abban, hogy ez senkinek sem jelent jót, és senkinek az érdekeit nem szolgálhatja!

 

A személyemre vonatkozó megbélyegzésnek az erkölcsi, anyagi, szakmai és egyéb veszteségeit, annak következményeit, kihatásait pedig még felmérni sem lehet…

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Szociális kontárság

Hova is tart a mi hivatásunk?

Az első nonszensz amire visszaemlékszem az volt, amikor az íróasztalnál ülők kitalálták, hogy össze kell mosni a hatósági és a segítő szakmát… Érthető, hiszen többségük hatósági munkát végzett korábban… Ennek első intézményesített változata volt a gyermekjóléti szolgálat, mely a veszélyeztetett gyerekek számára lenne hivatott segítséget nyújtani, a gyámhatósággal együttműködve, annak utasításait is kötelezően végrehajtva, fenyegetve a gyermeket és családját súlyosabb intézkedés foganatosításával, folyamatos ellenőrzés és „gondozás” mellett…  Valószínű ez a mentalitás a pártfogói szolgálatból nőtte ki magát… A szakma hangos tiltakozását, már akkor is elnémították…

Egy hatósági identitással rendelkező (segítő szolgálat) vezetőjének nem okozott gondot ama botrányos utasítás kiadása egy utcai szociális munkás kollégájának, hogy szirénás rendőrautóval, egyenruhás rendőrökkel együtt rendszeresen járják végig a presszókat, iskolakerülő diákokat kutatva… Ez még, tizenpár évvel ezelőtt skandalum volt… (Nekem ma is az.)

Emlékeznek még, amikor ombudsmani javaslatra – egyéb szakmai módszerek megváltoztatásának átgondolása nélkül - levetették a pszichiátriai otthonok ablakairól a rácsokat… Meg is lett az eredménye… évente több öngyilkosság, melynek többsége halállal zárult… Pedig egy ombudsmani javaslat, az csak egy ajánlás…

Manapság pedig, látjuk a híradóban a Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét a belügyminiszterrel karöltve nyit meg egy új hajléktalan szállót, ahol külön szoba áll majd a rendőrség rendelkezésére! ??? Kíváncsi lennék mi lesz az ajtóra írva… javasolnám az „Interjúszoba” feliratot (szakmai minimum előírás)… Milyen abszurd… Ilyen még az intézményünkbe sincs… Legyen inkább „Vallató”…

Szociális munkást börtönnel fenyegetnek, mert képviseli a klienseit az etikai kódex értelmében!? Az ember esze megáll… Hát nincs ott egy szakember, aki azt mondaná: Ácsi… ez egy másik szakma, sőt egy másik hivatás!

2006-ban kötelezővé tették a szociális szakvizsga letételét a szociális intézmény vezetőinek, amit a továbbiakban  feltételül szabtak… Annak is előírták a szakvizsgázást, aki ilyen irányú gyakorlatot szerzett és felsőfokú tanulmányokat folytatott… Ellenben bárki, bármilyen szakmai képesítéssel megszerezhette, ha letette előtte a szociális alapvizsgát… Persze mondanom se kell, nem kevés pénzért… Igaz, többségükben nem is a saját pénzükből… Így aztán az a fura helyzet állt elő, hogy olyan ember szerezhet jogosítványt  közpénzből, szociális intézmény vezetéséhez, aki soha nem dolgozott a szakmában, és soha nem volt segítő kapcsolatban egyetlen klienssel sem. Ezzel megtették az első lépést ahhoz, hogy a szakmai szempontokat megelőzzék az „egyéb” szempontok…

S ha valaki nyomon követte az intézményvezetői pályáztatás feltételeit, akkor láthatja, hogy a helyzet tovább romlott… A korábbi feltétel – szociális szakvizsga megléte – kiskapuval megkerülhető… Már csak előnyt jelent… De ez még nem elég… A pályáztatás feltételeként állítandó „szociális ellátás területén minimum 5 év szakmai gyakorlatot szerzett felsőfokú végzettséget igénylő munkakör betöltésével” kitétel is felhígult, nem szakirányú  - gyermekvédelem, egészségügyi ellátás, közoktatás – társszakmák beemelésével, ami teljességgel indokolatlan és érthetetlen… Nemcsak az intézmény típusa, szakmai feladatok ellátása, azok törvényi háttere különbözik (szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi, oktatási törvények), hanem a szakemberek, a kliensek, és a munkavégzés jellege is. A közszolgáltatást végző más-más végzettségű szakemberek szakmai identitása is lényeges eltérést mutat: segítő, gondoskodó, ápoló-gyógyító, oktató-nevelő… Az intézmények felépítése, szerkezete, szemlélete is eltérő (hierarchikus, demokratikus). Erről már korábban is írtam, lásd: ITT! és ITT! Nincs viszont továbbra sem szakmai, mentális és vezetői alkalmassági vizsgálat, sem vezetői gyakorlat, mint feltétel…

S ha ehhez hozzávesszük politikusaink elharapózott lekezelő, arrogáns nyilatkozatait, akkor feltevésünket nemcsak megerősítik, hanem további komoly aggodalomra adnak okot… például arról, hogy „mindenki annyit ér, amennyi pénze van” (Lázár), meg arról, hogy „az adórendszer nem szociális intézmény” (Navracsics), vagy a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban értesültünk arról, hogy  a „47 ezer forint mégis csak több, mint a 28 ezer forint” (Orbán - helyesen 22.800!), sőt ebből az összegből „47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni, megnyugtatóan, kiszámíthatóan.” (Matolcsy György, Zsiga Marcell).

Az írás elején feltett kérdésre ti. „hova is tart a mi hivatásunk?”, az önök többsége is tudja a választ, de azért én is elmondom… Oda, ahova a többi szakma és hivatás… a süllyesztőbe…

Itt az ideje megálljt parancsolni!

Eddig tartana a bejegyzésem, de egy kedves ismerősöm azzal kritizált meg valakit, hogy csak riadalmat kelt, de nem mutat kiutat, reményt… Nos, megpróbálom…

Igaz, vannak elvétve olyanok, - mint Miletics Marcell - akik szembemenve az értéktelenítő folyamatoknak, nap mint nap megküzdenek mások életben maradásáért… Megnyerő, hiteles és szuggesztív egyéniségének és magas szakmai tudásának köszönhetően sikerült bevonnia ebbe az áldozatos munkába – a híradások tanulsága szerint - még professzorát is…

Remélem, hamarosan döntéshozói pozícióba is bevonják őket, és a hozzá hasonló szakembereket, s végre helyes mederbe sikerül terelni a szociális szakmát is.

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Újabb öngyilkosságba hajszolt kolléga?

Mindannyiunkat mélyen megrendített a hír, hogy tegnapelőtt öngyilkosságot követett el B. László ápoló kollégánk… Együttérzünk szeretteivel, családjával...

 

Nehezen lehet szavakat találni…

 

Aztán az eszünkbe jut a másik két kolléga, akik szintén az öngyilkosságba látták a kivezető utat… László volt a harmadik munkatárs, aki az intézményi terror tragikus áldozatává vált… Az érzékenyek elmennek, a névtelen terroristák pedig maradnak. 

 

Az intézményi botrány kirobbanásakor, két nővér feljelentést tett az ügyészségen és az országos médiumokhoz fordultak, mivel a – szolgálati út betartása mellett megtett – panaszukkal érdemben nem foglalkoztak.

Akkor még úgy tudták, hogy többek között B. László is csatlakozni fog hozzájuk, de az utolsó pillanatban visszakoztak.

 

Pár hónap múlva, amikor már a rendőrségi meghallgatások folytak, találkoztam vele a kórházban… A szíve rendetlenkedett. Tudtomra adta, hogy tudja, hogy a blog miatt én sem vagyok könnyű helyzetben… Majd hozzátette, - bár nem kérdeztem – nem tehette meg, hogy tanúskodjon… Pontosan tudtam mire gondol… Megértettem, bár nem értettem vele egyet.

Elmondta még, mióta kiderült a munkahelyén, hogy kollégái ellen – helyesebben a betegek mellett – akart tanúskodni, állandóan zaklatják, bántják a kollégák, a főnökei… Kérte, hogy helyezzék át másik osztályra, de nem tették… Meggyőződése, hogy szándékosan ártanak neki… Engem nem kellett erről meggyőznie, hiszen sok-sok hasonló panasz érkezett hozzám a kollégáktól… Lásd: ITT! és ITT! 

 

Megfenyegették kirúgással, vagy őt is zsarolhatóvá tették? Nem tudhatjuk… Csak azt tudjuk, hogy így működnek a lélek nélküliek… Betegesen élvezik, ha valakit gyötörhetnek.

 

Később hallottam, hogy átkerült a 7. osztályól az időseket gondozó, férfi-ápolási osztályra… Örültem neki, gondoltam fellélegezhet… Reméltem ezt, annak  ellenére, hogy korábbi kollégái közül néhány követte…

 

Ismerem a rendszert, kívülről, belülről… Félhettek tőle, hiszen sosem tudni: hátha a lelkiismerete nem bírja tovább és mégis kitálal… Mert neki volt lelkiismerete…

Munkahelyi környezetének segítenie kellett volna őt, hiszen vívódása közismert volt… Nálunk azonban ez nem volt szokás… aki segítségre szorult, abba inkább még egyet belerúgtak, vagy rúgattak… Ha valakit kipécéztek maguknak, az mellé nem mert szinte senki odaállni. Ha mégis, - még ha csak gondolatban támogatta is - nem maradt megtorlatlanul… Arról, hogy a dolgozók egészségi állapota az intézményi terror miatt veszélyben van, én magam tájékoztattam a megyei elnök urat, először levélben, majd személyesen… ITT!

Segítség nem érkezett, csak újabb retorzió…

 

Aztán hallottam, hogy őt is fegyelmi eljárás alá vonták többedmagával, mondván, hogy veri a betegeket… (Sosem verte!) Aztán ki is derült, hogy mégsem verte… Akkor azt állították, hogy elcsattant egy pofon… amit, sehogy sem sikerült bebizonyítani… Mindegy, végül is már meghurcolták… Az ellenkezőjét meg már úgyse hallja meg senki… Osztályos foglalkoztatóként elmondhatom, hogy mindig lehetett rá számítani, segítőkész és figyelmes volt mindenkivel.

Úgy hírlik, hogy a fegyelmi eljárás – egy volt ügyész vezetésével -, inkább az inkvizícióra hasonlított: kihallgatás, vallatás, vádaskodás… Őket bezzeg nem illette meg az ártatlanság vélelme… sem.

 

Kevesen háborodtak föl az eljáráson, mert mégsem háboroghat az ember naponta, mindenen… Meg aztán már háborogni sincs ereje… Örül, ha egy nap megússza, és kimarad a (le)osztásból… Reménykedik, hogy vele ez sosem történhet meg… Aztán persze csalódás éri…

De a rettegés nem múlik, mert újra be kell menni… Marad hát a gyógyszer - ahogy megírták sokan -, s az érdektelenség, az apátia… Nekik az Ember az nem számít… Mert az ember, csak az embereknek számít…

 

Továbbra sincs segítség… Van már ugyan lelkészigazgató, meg magát kereszténynek valló megyei elnök úr… Csak hiányzik a Lélek, a keresztyéni lelkület, a humánum, s az igazságosság.

 

Az emberteleneket nem mentheti fel senki és semmi… még az sem, ha pénzért, pozícióért zsarolhatóvá váltak, hagyták magukat megzsarolni, vagy a kezük meg van kötve, „netán” utasításra cselekszenek… 

 

Az üldözöttek halálba menekülésével nem érthetünk egyet. Ismerős ugyan az a gondolat, hogy a halál egyfajta megváltás lehet az állandó gyötrelmek közepette, én mégis azt mondom, hogy nem szabad föladni… Juszt se… Ne örvendeztessük meg a gonoszt... 

Egyébként pedig honnan tudnánk meg, mi volt Isten terve az életünkkel? Mert senki sem születik hiába... És senki sem él hiába, mégha előbb is távozik el közülünk...

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Szociális helyzetjelentés, avagy segítőből kliens?

 

Nehezen vettem rá magam, hogy a munkaügyi központba menjek, mert nem éreztem magam munkanélkülinek… Sosem voltam munka nélkül, akkor sem, ha nem dolgoztam… Mivel azonban nagy úr a muszáj (TB ellátás), hát rávettem magam…

Három alkalommal kellett mennem, a negyedik a megszüntetés volt… Manapság, három hónap segélyt érdemlünk 11 év közalkalmazotti munkaviszony után (is)…

Közben több pályázatot nyújtottam be állásra, többek között a volt munkahelyemre, intézményvezetőnek. Mivel azonban a - blogon feltárt visszaélések miatt - többször, világosan is tudtomra adták, illetve adatták, hogy nem fogok munkát kapni nemcsak a városban, de még a régióban sem, nem lepett meg az elutasítás. Szerencsére ezek a dolgok sosem okoznak csalódást, vagy kudarcot nekem. Megteszem, amit meg kell tennem, aztán kívülállóként szemlélődve konstatálom az eseményeket…

No, nem vártam a munkaügyi központba se nagy nyüzsgést, vagy kiemelt figyelmet, de azt gondoltam, hogy legalább „álcából” megkérdezik: Talált munkát?, Keresett munkát?, Tudunk segíteni?, vagy „Lenne itt valami, nem érdekli?” stb… De nem, soha egy szót sem szóltak, illetve kérdeztek… Bemegyek, köszönök, visszaköszönnek, odaadom a kiskönyvet, belenéznek a számítógépbe, beírják a következő dátumot, kezembe adják, viszontlátásra… Ennyi, mind a három alkalommal…

Emlékszem, amikor két-három éve egy ismerősöm helyett kellett intéznem a papírjait, mert hétvégén már kezdenie kellett az új helyén, be kellett írnom hét-nyolc munkahelyet a kilépési papírjára, hogy milyen munkahelyekre közvetítették ki, illetve milyen munkahelyeket keresett föl állásügyben… cég neve, címe, ajánlott munkakör, időpont, és ha jól emlékszem az elutasítás okát is rá kellett írnom! Mindezt, azt ajtón kívül ügyintézve, cetlivel a kezembe, az én telefonköltségemen… Visszaadva a kitöltött nyomtatványt, sikerült megkapnom az iratait, az immár sikeresnek mondható szolgáltatótól… végül is pár hónap alatt sok munkahelyre kiközvetítették, amit végül siker koronázott meg… Akkor még próbálták eljátszani, mintha… Ma már semmi nem történik, senki sem csinál úgy, mintha…

Aki tudja, cáfolja, lehet, hogy csak velem történt ez meg és egy peches szériát fogtam ki…

Ezután – amennyiben továbbra is igényt tartok a társadalombiztosítási ellátásra – a polgármesteri hivatalban kell igényelnem az aktív korúak támogatását… Így aztán, még aznap beballagtam a népjóléti irodába… Többször is…

Az előzetes tájékozódásom ellenére is három (!) alkalommal kellett bemennem a hivatalba ez ügyben; egyszer a nyomtatványért, amit ott helyben kitöltöttem, másodízben a párom aláírásával kellett kiegészíteni és jövedelemigazolását (a 17.840,- forintos rokkant nyugdíjáról!) csatolni; majd harmadízben, mivel nem volt elegendő a nyomtatványon már kitöltött TAJ- és Adószám feltüntetése, személyesen kellett bemutatnom a kártyáimat, beazonosítás végett, hiába ellenőriztem a számok helyességét újra, nem fogadták el.

Mellesleg, a kérelmemet határozatban elbíráló osztály vezetője Simon István, Simon Ilona exigazgatónőnk férje, akivel másodízben személyesen is összefutottam. Sőt Rostás László (CKÖ) is berobogott, ő nyilván más ügyében járt el, hiszen nem húzott sorszámot. Láthatóan, még mindig otthonosan mozog az ügyintézők és a vezető irodája között…

Nyolc kisebbségi származású igénylővel várakoztam az iroda előtt… mindenki beelőzött (tudjuk, hogy nehezen bírják a sorbaállást, ahogy az orvosnál is sokszor tapasztaltam)...

Aztán jött és leült mellém egy alkoholbeteg, akiből áradt a cefreszag… Régen, ilyen elő nem fordulhatott, hogy valaki segélyért, vagy bármely más juttatásért piásan érkezzen… Ha mégis, az bizony dolga végezetlenül távozhatott… Nem úgy ő, aki segélyért jött, kapott, és elment… Aztán megszánt egy kedves alkalmazott, - látva, hogy sorra beelőzték a sorszámomat – és intézkedett…

A vége felé befutott egy sorstársam… Őt nyugdíj előtt 7 évvel menesztették, ha jól értettem…

Mindez persze nem meglepő egy olyan városban, ahol – szerintem példátlan módon – a rászorulók a gyermekvédelmi támogatást hiánytalanul, csak a városszéli Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál vehették fel! Ma már persze nem így van… Járjanak utána, kinél, hol lehet levásárolni a támogatást!

Eszembe jut egy hozzátartozóm, aki folyton azt mondogatja, hogy ő is volt hajléktalan (kirakták a lakásából) és igenis ki lehet lábalni a nehéz helyzetekből… Ő nem volt hajléktalan, csak nem volt saját lakása… Volt viszont jó állása, szerető családja, akik befogadták… Egy hajléktalan ezt nem mondhatja el magáról…

Tehát, ha megbetegszünk is, és tönkre is akarnak tenni, nem valószínű, hogy klienssé válunk, még akkor sem, ha rászorulók leszünk…

Miért? Mert rendelkezünk azzal tartással, hittel... szeretetteljes, gondoskodó közeggel, valamint mentális, érzelmi, szellemi érettséggel és intelligenciával, amelynek köszönhetően, bár egy sorban ülünk, mégsem egy irányba tartunk… Mert mi nem csak magunkban gondolkodunk, hanem másokban is… Mert nekünk nemcsak a ma létezik, hanem a múlt is, ami kötelez minket a jövőnkre nézve is. Mert terveink vannak, melyek nem önös tervek… és reménységünk szerint, mindig is lesznek…

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

PSZICHIÁTRIA A HALÁLIPAR

CCHR film

A filmet Budapesten, egy kiállítás keretében volt módunk megtekinteni. Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, laikusnak és szakembernek egyaránt. A téma ilyen irányú megközelítését sokan elvetik ugyan, de elvitatni nem tudják… 

Úgy tudjuk, hogy a gyógyszergyártó cégek nem támogatták a film elkészítését!

Figyelmeztetés: a dokumentumfilm felkavaró, helyenként
megrázó és sokkoló!

Megtekinthető, letölthető: ITT! 

Egyéb információk:

A film 865 MB, melynek a letöltési ideje ~ 900 KB/sec sebességnél 16 perc.
  

A film megtekintésének időtartama: 1 óra 48 perc

.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Köztünk élnek II.

 Típusok

..."Az alábbiakban felsorolom az ismert szociopata/pszichopata típusokat. Kérem a Kedves Olvasót, tartsa észben, hogy néhány jellemző minden típusra vonatkoztatható. Minden típusú szociopatának/pszichopatának egy nárcisztikus és gigászian felfuvalkodott nézete van önmaga értékéről és fontosságáról. Másokat, mint alacsonyabb rendű lényeket látják, míg önmagukat a világegyetem középpontjának, magasabb rendű lényeknek, akiknek jogukban áll saját szabályaik szerint élni, akár mások kárára is, és akiknek különleges kiváltságaik és jogaik vannak másokkal szemben. Úgy képzelik, hogy maga a tény, hogy léteznek máris jogosultakká teszi őket, minden speciális talentum vagy elvégzett munka nélkül is különleges privilégiumokra, pénzre, státuszra és a többi. Az egocentrikusságuk egyszerűen kirívó, nem is tudják mások jogait, biztonságát vagy véleményét figyelembe venni, ha az éppen nem egyezik az õ véleményükkel. Az elméjükben másoknak nincs is jogosultságuk a véleményalkotásra, amennyiben az eltér az övéktől, hiszen úgy hiszik, hogy ők valamilyen kiválasztottság révén sokkal jobban tudnak mindent. A szociopaták/pszichopaták jobbára arrogánsak, maróan cinikusak, nem ritkán egyesen és nyíltan sértegetnek másokat, teljesen rosszhiszeműek, rettenetesen pesszimisták, mérhetetlenül szemtelenek, és túlzott az önbizalmuk. Majdnem mindig mások feletti hatalomra és irányításra törekednek és egyáltalán nem is tudnak másokkal egyenlően együttműködve létezni. Mindemellett ÁLLANDÓAN hazudoznak, és a hazudozás úgy jön számukra, mint másnak a lélegzés. Ám, ha hazugságokon kapják őket, akkor sem jönnek zavarba, hanem ehelyett, mások teljes döbbenetére, egyszerűen átvariálják a történetüket, amibe újabb hazugságokat szőnek bele. A lelketlenség, a manipulálás, a pszichikai/érzelmi bántalmazás, a felelősség nem vállalása, illetve mások felhasználása, kihasználása, meglopása, korrumpálása és cserbenhagyása is minden típusra vonatkoztatható.

1. A Jekyll és Hyde (a legsűrűbben előforduló szociopata)

Õ egy erőteljes személyiségű ember, aki szinte lesöpör a lábunkról. Jön, lát és győz! Úgy vágódik be nálunk, hogy visszatükrözi a SAJÁT értékeinket, érdeklődési körünket, életfilozófiánkat, ízlésünket és szokásainkat. Érdeklődik mindenről, ami velünk kapcsolatos. Becsületességet és őszinteséget tettet. Szereti az áldozatot játszani (pl. a gonosz számító első felesége kifosztotta). A nők sokszor meg is sajnálják és azonnal kijön a gondoskodó, pátyolgató ösztönük. Jellemzője, hogy elég gyorsan házasságot és stabilitást akar, ám ez a kontroll mániákus csak azt akarja elérni, hogy rá támaszkodjunk és a későbbiekben aktívan aláássa az önbizalmunkat, hogy önállótlanodjunk és ő váljon a mi bizonyosságunkká. Segítőkésznek, becsületesnek, támogatónak, nagylelkűnek, hős és hűséges szerelmesnek tűnik abban a fázisban, amikor "idealizál" minket. Ez a fázis viszont SOHA sem tart örökké és előbb-utóbb kijön a Hyde személyisége. Amikor az idealizálás fázis véget ér, mert elérte a céljait és nincs többé szüksége az áldozatára, vagy, mert megunta a partnert, az áldozatot - legyen az feleség vagy barátnő - lelketlenül objektifikálja (élettelen, értéktelen tárgyként kezeli) és megszabadul tőle. Ez úgy realizálódik, hogy egyik napról a másikra egész életen át imádott gyémántgyűrűs mennyasszony királynőből egy spermában pacskoló, orgiákban szétkefélt, AIDS-es utcasarki elmebeteg kurva leszel, akit még mocskos prostinak nevezni is megtiszteltetés lenne. Teljesen meggyőzően tudja utánozni az emberi érzelmeket, ám amikor végre kiderül, hogy csak színészkedett a kényelem, haszonszerzés és szexuális előnyök érdekében, és milyen lelketlen érzelmi és lelki brutalitásra képes valójában, olyan rendkívül sokkoló lehet a lelkiismeret, bűntudat és emberség teljes hiánya, hogy az már-már FELFOGHATATLAN. Vagy önként befejezzük a kapcsolatot és mentjük, ami még menthető vagy ő fog lelketlenül ledegradálni, leverni, megőrjíteni, kifosztani és eldobni, hogy egy újabb "tökéletes" partner vagy lehetőség után nézzen. Általában nem hűséges, de a saját áldozatait vádolja hűtlenséggel. Az áldozatok súlyos érzelmi és anyagi károkat szenvednek és az érzelmi gyógyulás hosszú, mert a legbrutálisabban bánik el azokkal, akiktől meg akar szabadulni. Megjegyezendő, hogy ez a fickó tönkreteszi az egészségedet és romba dönti az életed infrastruktúráját, kifosztva és egy szál ruhában kell újrakezdeni az egész életedet, de ettől függetlenül úgy áll ki a publikum elé sármosan, elbűvölően, "őszintén", mintha minden a legnagyobb rendben lenne és õ lenne a legtisztességesebb ember. És moralizál az erkölcsről! Olyan horrorisztikus amit művel, hogy amikor az áldozat elmeséli szinte rémfantazmagóriának tűnhet és nem hiszik el az emberek, mert nem tudják elhinni, hogy egy látszólag sármos, tiszteletreméltó ember így bánhat másokkal!

2. A gyenge elbűvölő nő

Ez az édes, hízelgő, őszinte, nőies, gyengéd érintésű, elesett, érzelmileg kiszolgáltatott, gyenge dáma, úgy tűnik nem tud megbirkózni a valós világ dolgaival és rászorul, hogy egy erős férfi fogja a kezét és felkarolja. A színészkedése teljesen hitelesnek tűnik, de csak azt a célt szolgálja, hogy behorgássza a férfiakat. Általában áldozatnak állítja be magát, de ez a parazita kicsalogatja és rájátszik a férfiak természetes védelmező ösztöneire. Mesterien tudja manipulálni a férfiakat mások ellen, akár még bántalmazásba vagy bűncselekmények elkövetésébe is. Amikor az álarca végre lehullik, az áldozatok megismerhetik a döbbenetesen számító, irigy, kapzsi, ragadozó, gyűlölettől eltorzult, kegyetlen, lelketlen, ravasz arcát. A szeretetnek, az együttérzésnek és emberségnek még csak nyoma sincs benne. Ez a nő halálosabb tud lenni, mint a férfi "kollégái", mert a szexualitást is kizárólag manipulálásra használja és képes arra, hogy egy férfit teljesen megnyomorítson a férfiasságában. Érzelmileg egy 5 éves kislány szintjén van és olyan őrülten akaratos hogyha nem kapja meg amit akar, csak látszólag törődik bele, miközben azon ügyködik manipulatív módon, hogy az áldozatának még a lelkét is kigyilkolja, vagy tönkretegye az egész életét.

3. A hazug-hazug

Ez a fajzat látszólag minden ok nélkül is hazudik. Mesterien tekeri a szavakat (a mieinket is) és még mesteribben tereli el a figyelmet kényes kérdésekről, a kérdések egyenes megválaszolásától. A tényeket is ügyesen homályosítja vagy fordítja maga hasznára. Amikor igazat mond, akkor is úgy és akkor mondja, amikor ezzel a saját céljait segíti vagy manipulálhat másokat a saját előnyére. Ennél a kreatúránál megfigyelhető az is, hogy egy mondatban hazudik és mond is igazat. Nagyon kell figyelni vele, mert úgy összemossa az igazságot a hazugsággal, hogy a végén már az ember azt sem tudja, mikor hazudik és mikor mond igazat. Mi magunk kételkedni kezdünk az igazságban. Hipokrata módon moralizál, miközben folyékonyan hazudozik, kihasznál, felhasznál, manipulál és bántalmaz. A felénk irányított hazugságai jellemzően érzelmileg irgalmatlanul kegyetlenek és ezeket természetesen ügyesen megfogalmazott mérgező mondatokban adagolja. Az áldozatait érzelmileg instabilnak állítja be és másokat okolva mindenért SOHA nem vállal felelősséget a saját cselekedeteiért és szavaiért.

4. Az izgalomkereső

Õ soha nem tanul a múltbeli meggondolatlanságaiból és tévedéseiből. Könnyen elunja magát, a szüksége az izgalomra egyre súlyosbodik a kor előrehaladtával. A felelőtlensége elég gyakran veszélyezteti mások testi épségét, érdekeit, kapcsolatait stb. Nincs fegyelme a saját impulzusai felett és rossz az ítélőképessége. Törvényszegés, bűnöző magatartás és droghasználat szokványos az ilyen szociopaták/pszichopaták esetében.

5. Néró, a rosszindulatú pszichopata

Ő már nem a Jekyll és Hyde típusú, hanem a normalitás álarca nélküli pszichopata. Ez egy szadista, akinek az áldozatai mindig emlékezni fognak az üres, jéghideg, ragadozó tekintetére. Ő a nyílt nőbántalmazó, a gyermekbántalmazó, a zaklató, a gyilkos, a sorozatgyilkos, a tömeggyilkos politikus vagy vallási vezető, az erőszakoskodó, a terrorista, a gyújtogató, aki egyébként elég arrogánsan szokott viselkedni és maróan cinikus. Alacsony a stressz toleranciája szóval hihetetlen dührohamokat tud kapni és kiszámíthatatlanná válhat. Mivel gyermekkorában valószínűleg olyan környezetben nőtt fel, ahol a becsapás, cserbenhagyás, hazudozás, megalázás és az eltúlzott büntetés szokványos volt, ő is várja a becsapást, a megalázást és a büntetést. Ez a fenevad az, aki szadista módon majd megőrjít az agyjátékaival, provokál, inzultál, zaklat, kínoz lelkileg és agyilag (vagy akár testileg és szexuálisan is) csakhogy idegösszeroppanást kapjál. AZ ÉLVEZET KEDVÉÉRT KÍNOZZA AZ ÁLDOZATAIT. Sokan közülük szexuális deviáns és roppant kedveli a szado-mazo típusú szexet. A többi szociopatához hasonlóan, abszolút nincs lelkiismeretfurdalása, nem érez bűntudatot és nincs tekintettel mások érdekeire, biztonságára, egészségére stb. Szadisztikusan a nálánál gyengébbeket pecázza ki magának: nőket, gyermekeket, egyedülállókat, időseket vagy valamilyen okból kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Ő az, akit a média imád a borzalmas bűncselekményei miatt! EZEK A PSZICHOPATÁK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÜKBEN SKIZOID/PARANOID BEÜTÉSŰEK ÉS DELUZIÓSAK. Többen közülük Néróknak, isteni kiválasztottaknak, professzoroknak vagy ítélőbíróknak képzelik magukat, akiknek a feladata, hogy büntessenek vagy rideg, kegyetlen leckéket tanítsanak. Nem ismerik a mértéket. Például egy nő kacéran néz rá és ettől úgy dönt, hogy úgy kell tisztességes viselkedésre tanítania, hogy romba dönti az egész életét vagy megerőszakolja, meggyilkolja és feldarabolja. ABSZOLÚT NEM ISMERIK A MÉRTÉKET ÉS NINCS BENNÜK SEM BELSÕ GÁT, SEM KÜLSŐ TÁRSADALMI GÁT, AMI MEGÁLLÍTANÁ ŐKET. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A NYERS ERŐSZAK ÁLLÍTJA MEG ŐKET, DE EZ VONATKOZTATHATÓ A TÖBBI TÍPUSÚ SZOCIOPATÁRA IS. A legkisebb vélt vagy valós hibára eltúlzottan reagálnak, és legtöbbször a "hiba" valójában vélt hiba, mert a saját borzalmas előítéleteit és közveszélyes delúzióit vetítik ki másokra.

6. Az arrogáns

Ő mindig a középpontban akar lenni és ezt vagy negédességgel, sármmal éri el vagy durva arroganciával. Az a legfőbb vágya, hogy irigyeljék, féljék és gyűlöljék. Úgy igazgatja a dolgait, és manipulál másokat, hogy pontosan ezeket az érzelmeket váltsa ki az emberekből. Ezekből aztán soha nem elég neki. Csak úgy pacskol és ragyog az általa gerjesztett és felkorbácsolt irigységben, a tőle való félelemben és a felé irányuló gyűlöletben. Épelméjű ember a szeretetet, megbecsülést, barátságot és tiszteletet óhajtja, de nem ő! Híresség vagy hírhedtség, számára egyre megy, ha ez a középpontba helyezi és kiváltja mások figyelmét, irigységét, gyűlöletét vagy félelmét. Cinikus, arrogáns és felvág az értéktárgyaival, gazdagságával, előnyös kapcsolataival, vagy akár szellemi/fizikai adottságaival. A reakciói jellemzően eltúlzottak, így rettenti és zavarja meg az áldozatokat (ez az eltúlzott összezavaró reakció egyébként jellemző majdnem minden szociopatára/pszichopatára).

7. A karizmatikus vezető

Ez a fajzat a manipuláció NAGYMESTERE. Mindenkit manipulál, hogy státuszhoz, ranghoz, irányításhoz, pénzhez, figyelemhez jusson. Eljátssza az erényest, az erkölcsöst, a tökéletes apát és férjet, a spirituális vezetőt, a bölcs tanácsadót, a mentort, a hűséges barátot. Karizmatikus, nagy az önbizalma, határozott a fellépése és szinte tökéletesnek tűnik. Ám mindez csupán arra szolgál, hogy státuszhoz, ranghoz, előnyökhöz, figyelemhez jusson. Az agymosó technikái igen kifinomultak és fejlettek éppen ezért vallásos közösségekben, szektákban és a politikában sűrűn megtalálható. Általában a hiszékenyeket, a gyengéket, a tanulatlanokat, a tájékozatlanokat, az elesetteket és kiszolgáltatottakat, és a gyenge szellemi képességűeket célozza meg és használja fel a céljaira. Látszólag jóindulatúan pátyolgatja és irányítgatja a közösséget, de ebben nincs az égvilágon semmilyen alturizmus, mert csak is kizárólag kóros önérdekből és önzésből teszi.

8. A szexuális ragadozó

Hiperszexualitás, pornográfia, orgiák, családon belüli szex, fiatalok megrontása, pedofília és rengeteg maszturbálás tapasztalható nála. Az áldozatok tudnak csak mesélni arról, hogy milyen ördögi módszerekkel manipulálja bele az embereket mindenféle szexuális tevékenységbe. Fiatal, idős, férfi, vagy nő, nála nem számít, ameddig szexuális élvezetet tud belőlük magának kovácsolni. Preferálja a szado-mazót. Könnyen elunja magát, egyre elferdültebb vagy veszélyesebb szexet követel és keres magának. Ennek az elmebetegnek van egy ellentéte: az, aki teljesen megtagadja a szexualitást, intimitást és az érzelmeket a szerelmi partnerétől. Izgalmat és vágyakat gerjeszt, aztán elutasítja, vagy a természetes nemi szükségletei miatt bünteti és alázza a partnereit. Míg az előző az állandó felfokozott szexuális érzelmekkel és atmoszférával kínozza az áldozatait, ez az utóbbi azon élvezkedik, hogy a társa alapvető szexuális és érzelmi szükségleteit megvonja és figyeli, miként kínlódik és hervad miközben rosszhiszeműen gúnyolódik a szenvedésein. KIGYILKOLJA a nőt a nőből, a lelkével együtt. És ez is a célja, mert egy nőgyűlölő szadista, aki a nőben nem "ajándékot" és a másik felét látja, hanem ádáz riválist. Ám ezzel egy időben rettenetesen irigy is rá, és nem ritkán példának okáért annak a parfümjét vagy használati tárgyait használja titokban. Mindkettő fajzat szereti degradálni, élvezeti cikké tenni és megalázni a partnereit.

9. A nomád parazita

Ennek a fajtának nincsenek hosszú távú tervei. Nem tudja magát elkötelezni, nincs benne dedikáció, teljesen céltalan, és teljesen irreális elvárásai vannak. Kifejezetten egy opportunista, aki ragadozóként keresi a lehetőséget, hogy másokat kihasználjon, meglopjon, vagy mások érdemeit elorozza.

10. A szélhámos manipulátor

Egyetlen dolgot élvez mindenek felett: egymásnak uszítani embereket, közösséget, társadalmakat, attól függően, hogy milyen pozícióban van. Az embereket, mint "poxy"-kat használja fel a másokkal való érintkezésre, ő maga a háttérben marad és perverz módon élvezi a színjátékot, amit õ tervelt ki és manipulált ki mások felhasználásával. A "szövetségeseit" és a célpontjait egymástól elkülönítve tartja és mint bábukat játssza ki őket egymás ellen. Rettenetesen ügyes a szavak csavarásában és nagyon sármos szóval általában eléri, amit akar. Sokszor azonban megfélemlítéssel, hamis tudálékossággal, tettetett segítőkészséggel teszi magát "nélkülözhetetlenné" és éri el a céljait. Nagy önbizalommal és fontossággal avatkozik bele minden problematikus helyzetbe és fog hozzá a problémamegoldásba. Majdnem mindig a pénz és az előnyök a célja, de van, amikor csak szórakozásból manipulál, zavar össze és uszít egymásnak másokat. Bármibe beleegyezik, bármit megígér csak, hogy aztán cserben hagyjon vagy pontosan az ellenkezőjét tegye. Ezek után természetesen téged vádol meg az egyezmény megszegésével. Rettenetesen élvezi a jogi helyzetek fabrikálását, amelynek keretében a saját áldozatait bebörtönöztetheti, vagy perbe foghatja mindenféle károkért. A valóságban ő maga idézi elő és manipulálja ki ezeket a jogi helyzeteket.

11. A szakmai terrorista

Ő minden intelligens és erkölcsös értelmiségi rémálma. Sőt, szerintem minden alkalmazott rémálma. Általában jó a fellépése, elég sikeres a szakmájában, intelligens és jó a szakmai reputációja is, de az az apró jellemhibája van, hogy másokat kegyetlenül hátba szúrva, másokat manipulálva, másokat ellehetetlenítve, elértéktelenítve és elgáncsolva jut egyre feljebb a cég ranglétráján. Ha útjában állsz nem számít, hogy 3 gyermeket etetsz a fizetésedből, kegyetlenül kicsinál. FIGYELEM: ez az a fajzat, aki mások szellemi képességeit elértéktelenítve, vagy mások szellemi képességeit és produktumait felhasználva és ELTULAJDONÍTVA jut előre a ranglétrán. Ez az a fajzat, aki másokat felhasználva kegyelem nélkül kicsinálja a vetélytársnak vélt alkalmazottakat. Mindig felhasznál másokat és a mások feletti irányításra törekszik. Ezért is található meg olyan sokszor vállalatok felsővezetőségében, a politikában és a pénzvilágban. Amikor hatalomra jut kegyetlenül és gátlástalanul visszaél a hatalmával. Az alatta lévőkkel rosszul, lekezelően, arrogánsan bánik, talpnyalásba és meghunyászkodásba manipulálja őket, sőt akár pszichikai terrorban is tarthatja őket képtelen elvárásokkal, kiszámíthatatlansággal és állandóan változó "szabályokkal". Hátulról, manipulatív módon mérgezi meg a munkahelyi atmoszférát, aminek következtében hanyatlik a kollektíva produktivitása. Nagyon rossz az ítélőképessége és rossz döntéseket hoz, ami káros befolyással van munkaközösségekre, közösségekre és társadalmakra. Nincs szociális érzékenysége, de majdnem mindig gyanakvó és paranoiás. Másokat használ fel, hogy hatalomra jusson, ám amikor eljön a hála ideje, akkor a segítőit hálából kirúgja, elhetetleníti vagy faképnél hagyja. Legrosszabb esetben a saját segítőire keni minden bűnét, amit a hatalomra jutása sötét útján elkövetett.

12. A gyermek pszichopata

A szociopátia/pszichopátia tünetei már 3 éves kortól mutatkozhatnak. Ez a fiatal delikvens már zsenge korban lengeti a pszichopátia vörös zászlóit: a hazudozást, a folytonos verekedést, durva rivalizálást, más gyerekek terrorizálását (köpködés, rugdosás, kiközösítés, megalázás), állatkínzást, tűzgyújtást, drogok kipróbálását, rongálást, manipulációt (olyan édesnek és ártalmatlannak tud tűnni, amikor rajtakapják valamin, és micsoda különleges képessége van ahhoz, hogy egymásnak uszítsa a felnőtteket!). Tinédzser korban szokványos a megrögzött lopkodás, megrögzött hazudozás, a közlekedési szabályok rendszeres áthágása, mások manipulálása, szabados nemi élet, esetlegesen a fiatalkori bűnözés. A pszichopátia/szociopátia NEM környezeti befolyás következménye, hanem genetikai kódolás eredménye, tehát itt nem csak rossz családokból származó brutálisan bántalmazott gyermekekről van szó, hanem látszólag rendes vagy gazdag családok gyermekeiről is. A különbség a rossz családi háttérből és jó családi háttérből jövő szociopaták/pszichopaták között csupán annyi, hogy az egyik egy börtöntöltelék lesz, míg a másiknak eltusolgatják a bűncselekményeit vagy olyan hatalmi pozícióba kerül, ahol minden következmények nélkül követhet el bűncselekményeket (pl. politika, pénzügy, bíróság, rendőrség, stb.). A szociopaták az élet MINDEN területén megtalálhatók, beleértve a családjainkat. Ha zsenge korban felismerjük a szociopátia jeleit, akkor szigorú és következetes szabályokkal rá lehet szoktatni a gyermeket, hogy betartsa a mások biztonságára és érdekeire vonatkozó szabályokat. A tinédzser kortól kezdve már nem igen lehet segíteni rajtuk és a pszichoterápia is csak némileg tudja őket szocializálni."

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Köztünk élnek... I.

Pszichopátia 

"Mouravieff azt állítja, hogy két fajta ember létezik, Ádám-előtti és ádámi embereknek nevezi őket. Az elképzelés az, hogy az Ádám-előtti emberfajtának nincs lelke és nincs is lehetősége, hogy kifejlessze azt. Ez egy döbbenetes ötlet, de olyan tudományos viták folynak ebben a témában, amelyek klinikai bizonyítékokon alapulnak, hogy valóban vannak olyan emberek, akik csupán mechanikusak és nincs belső, vagy magasabb énjük."

Quantum Future Group

Azt mondják a Földön a valódi veszélyt az emberiségre a pénz, a politikusok, a média, a drogok és a vallások jelentik. Úgy mondják ezek az okai minden háborúzásnak, mizériának, a gazdasági rabszolgaságnak, még a környezetszennyezésnek is. Azonban mindezek mögött a pszichopaták bújnak meg és minden túlzás nélkül ők az emberi faj egyetlen VALÓS problémája. Azért nincs békesség és harmónia a Földön és azért nem tud az emberi faj feljebb lépni a saját tudati és spirituális evolúciójában, mert itt vannak köztünk a szociopaták és pszichopaták. Pont. De vajon mennyit tud róluk egy átlagember? Ön például mennyit tud róluk?!

Képzelje el - ha tudja -, hogy nincs lelkiismerete, nem érez bűntudatot és szégyent, tegyen és mondjon bármit is. Képzelje el, hogy nincs semmilyen belső korlátozás Önben, ami visszatartaná attól, hogy bántalmazza, kihasználja, felhasználja, becsapja vagy akár tönkretegye az ismeretleneket, a barátaidat és a családtagjaidat. Képzelje el, hogy soha nem érez szégyent vagy bűntudatot - egyszer sem az élete során - bármilyen szégyenletes, önző, lusta, hazug, ártó vagy erkölcstelen dolgot tegyen. Képzelje el, hogy nem érez lelkiismeret furdalást - egyszer sem az életed során - akármilyen kárt, szenvedést, fájdalmat, félelmet vagy veszteséget okoz másoknak. Képzelje el, hogy a felelősség fogalma ismeretlen számára, ezt mint csak olyan dolognak tekinti, amit alacsonyabb rendű együgyűek vállalnak fel kérdés nélkül. Most addja hozzá ehhez a furcsa fantáziához, hogy meg van a képessége ahhoz, hogy elrejtse mindenki elöl, hogy a pszichéje más, mint az övék. Mivel az emberek túlnyomó többsége abban a tévhitben él, hogy a lelkiismeret és emberség egyetemes dolgok az emberi világban, elrejteni a tényt, hogy Önnek ilyen nincs nem is nehéz. Nem tartja vissza bűntudat vagy a lelkiismeret bármilyen vágya vagy célja megvalósításától és megszerzésétől, és nem kell másokkal konfrontálódnia a hidegvérűsége miatt sem. A jeges víz az ereiben olyan furcsa, annyira a normális tapasztalatukon kívül esik, hogy ritkán ismerik fel az abnormis állapotát. Más szavakkal, teljesen szabad a belső korlátozásoktól és a gáttalan szabadsága, hogy azt tegyen, amit akar minden bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül, el van rejtve a világtól. Míg másokat a lelkiismeretük kordában tart, Ön azt tesz, amit akar tekintet nélkül mások biztonságára, jólétére, érdekeire, jogaira, kapcsolataira, vágyaira és álmaira.

Szóval mit tenne, ha egy pszichopata lenne? Mondjuk, ha beleszületne egy nagy családi gazdagságba és elég nagy Önben a vérszomj, akkor embercsoportokat manipulálhat egymás ellen, felfegyverezve mind két oldalt, és a karosszékéből nézheti végig a vérontást, amit maga idézett elő. Mondjuk, ha tulajdonában áll egy médiaszerv, akkor folyamatosan hazugságokat terjeszthet rajta keresztül összevissza kavarva az emberek fejét. Akár ezt is megteheti. Vagy mondjuk, ha megvan a lehetősége, akkor óriási összegeket sikkaszthat el közösségektől, vagy vállalatoktól, amivel aztán romba dönti mások életét. Vagy, ha valamilyen nagy élelmiszergyár tulajdonosa, mérgező anyagot tehet az Ön által gyártott élelmiszerekbe, hogy az emberek rákot vagy egyéb súlyos és halálos betegségeket kapjanak pár éven belül. Ezt megteheti, hiszen Önt nem tartja vissza semmiféle belső gátlás, bűntudat és nem veszi figyelembe mások érdekeit, jogait és biztonságát. És, ha netán kérdőre vonnák, akkor hidegvérrel hazudik rákenve mindent másokra. Senki sem tud semmit Önre bizonyítani, mert olyan ügyesen manipulál mindenkit és minden helyzetet, és olyan hidegvérűen hazudik, hogy könnyedén mások nyakába varrja a saját bűneit. De akár meg is gyilkolhatja a tanúkat, mert az emberi élet Ön számára abszolút semmi értékkel nem bír. ŐRÜLETES, FÉLELMETES ÉS VALÓS: az emberi faj 4-6%-a szociopata. Ebből a 4-6%-ból 1-2%-ot nevezhetünk agresszív pszichopatának. Ők a gyilkosok, a sorozatgyilkosok, genocídiumot kitervelő és végrehajtó tömeggyilkosok, háborúkat és viszályokat szító politikusok, népeket terrorban és nyomorban tartó diktátorok, illetve a brutális nőbántalmazók és más látványos bűncselekményeket elkövetők. A szociopaták nagy általánosságban nem látványos bűncselekményeket elkövetők, hanem az őrület egy akut verziójában szenvedők, akik egész életükön át károkat okoznak az embertársaik egészségében, kapcsolataiban és érdekeiben. A szociopátia az előfordulási aránya miatt mély befolyással van a többi, potom 6 milliárd emberre, akiknek ezen a Földön kell élniük, főként mert nagyon sok szociopata dolgozik a politikában, a médiában, a pénzügy terén, a bíróságainkon, a rendőrségeinkben és a katonaságainkban, illetve az oktatási intézményeink és a vallási szervezeteink élén. Nem beszélve a szervezett bűnözésről és a drogkereskedelemről. Bizony ez a 4-6% szociopata felelős a bankszámláink kiürítéséért, az érdemeink és sikereink elorzásáért, a boldogságunk és örömünk szétzúzásáért, az önbizalmunk aláásásáért, a kapcsolataink tönkretételéért, az értelmi és tudásszintünk radikális csökkenéséért, az életminőségünk és egészségünk megromlásáért, a spirituális elégtelenségünkért, és most már lassan a létezésünk megszűnéséért is itt a Földön.

És itt van az igazán vérfagyasztó Igazság: NINCS különbség a genocídiumot eltervelő és végrehajtó gyilkos pszichopata és a lelketlen manipulatív szociopata kollégád között, aki pszichikailag terrorizál, gátlástalanul hazudozik rólad a főnöködnek a hátad mögött és rágalmakat terjeszt rólad, hogy kicsináljon az állásodból, amiből a 3 gyermekedet eteted. Amiben mindketten teljesen azonosak az az, hogy a pszichéjük ama részében, ahol kifejlődött humanizáló funkcióknak kellene lenniük - empátia, lelkiismeret, emberség - csak egy sötét üres lyuk van, amit SOHA TÖBBÉ nem lehet megtölteni humanizáló funkciókkal. Csak a körülményektől és a szociopata kollégád vérszomjától függ, hogy ha hatalomra jut mennyi embert fog meggyilkoltatni, hány emberéletet fog megnyomorítani és mennyi embernek fog kárt okozni. A szociopata a normalitás álarcát viseli, egy álarcot, ami csupán utánzata a mi arcunknak, érzéseinknek, értékeinknek, szokásainknak. Gondoljunk csak arra, hogy ezek az emberek a mi tükörképeink, de nincs bennük meg az emberi tartalom. Vagy gondoljunk csak a Mátrix filmre, amiben abban a tévhitben vannak az emberek, hogy akik úgy néznek ki, mint ők azok emberek is. A szociopaták nem olyan emberek, mint mi vagyunk. Az egyetlen érzelmek, amiket valójában és mélyebben tudnak érezni az az irigység, gyűlölet, harag, kapzsiság, őrületes hatalomvágy, és valamiféle őrült versengési késztetés, amitől úgy érzik mindenki a riválisuk és vad versenyben állnak az embertársaikkal. Sokszor abban a deluzióban (tévhit) vannak, hogy mások rivalizálnak velük, vagy, hogy ők maguk igazságszolgáltató ítélőbírók, embertelen leckéket tanító professzorok, másokat szórakozásból irányító isteni bábmesterek. Mivel nem képesek szeretetet, szerelmet és empátiát érezni, roppant cinikusan viszonyulnak ezekhez az érzelmekhez és mindenkit, aki ezeket az érzelmeket valójában képes érezni azt rettenetesen utálják és megvetik. Majdnem minden esetben a saját áldozataikat vádolják beállítva őket érzelmileg instabilnak, hazugnak, gyűlölködőnek, őrültnek, és szinte SOHA nem vállalnak felelősséget a saját cselekedetiekért, az általuk okozott károkért és szenvedésekért. Majdnem mindig azzal vádolják meg az áldozataikat, amit ők maguk tesznek. A szociopaták folyamatosan hazudnak és állandóan manipulálnak minket.

Az egyetlen dolog, ami lényegében hajtja őket, hogy kiprovokáljanak drámákat és helyzeteket, az egy amolyan "ragadozó éhség". Ez a ragadozó éhség a hajtóerejük az életben és minden más ez alá van rendelve. "Szükségem van rá valami miatt, vagy fel tudom használni valamire?", gondolja a szociopata, amikor találkozik egy embertársával és őket csak és kizárólag ez az egyetlen szempont érdekli. Ez azt jelenti, hogy még a szeretetük mögött is csak egy szükség/akaratérzés van, minden mélyebb érzelem és ragaszkodás nélkül, és, ha a szükségeiket nem elégítik ki, akkor ezt úgy értelmezik, hogy nem szeretik őket. Szinte egyik pillanatról a másik pillanatra képesek elhagyni a szeretteiket és minden hezitálás nélkül átvágják azokat, akik bíznak bennük, ha ezt úgy diktálja a pillanatnyi érdekük. Továbbá ez által a "szükségem van rá és akarom" perspektíva által, úgy tekint a szociopata a saját "ragadozó éhségére", mint az egyetlen érvényes érzésre és minden más érzésre a külső világban, mint felfalandó és bekebelezendő "ételekre", amiket a szociopata önmagába asszimilál. Röviden a szociopata egy ragadozó állat, aki történetesen a mi emberi testünkben él. Gondoljunk csak az ragadozók interakciójára az áldozataikkal az állatvilágban és már is el kezdjük megérteni mi rejlik a normalitás álarca mögött. Az állat ragadozó mindenféle leplező funkciókat és taktikázásokat alkalmaz, hogy becserkéssze az áldozatát: először megfigyeli azt, majd a közelébe férkőzik, leválasztja a csoporttól, lefárasztja és gyengíti az ellenállását, majd elkapja, megöli és felfalja. A szociopata ugyan így tesz az áldozataival, de a valódi ragadozó mivoltját látszatokkal, tettetésekkel, hazugságokkal és manipulációkkal leplezi. És ugyanúgy felfalja az áldozatait, mint a ragadozó állat, csak, hogy az õ élelme a lelkünk, az energiáink, az anyagi forrásaink és a kapcsolataink. A test csak annyiban érdekes számukra, hogy mi van benne és mire lehet felhasználni.

A szociopatákra használt 'antiszociális' és 'társadalomellenes' kifejezések nem szerencsés jelzők, mert ők nem társadalomellenesek igazából, hanem ember, lélek és életellenesek. Aminek őket nevezni kellene az "emberszabású ragadozó gépek". Mint hatásos gépek, zseniálisak lehetnek, elismerést érdemlő akadémiai munkákat tudnak végezni, tökéletesen tudják utánozni a mi szavainkat és érzelmeinket, és tökéletesen véghez tudnak vinni komplex terveket és feladatokat, amelyekkel meg tudják szerezni másoktól, amit akarnak, vagy amire éppen szükségük van. Ám azok, akik közel kerülnek hozzájuk előbb-utóbb észreveszik, hogy valami nincs rendben velük. Hogy miként? A szavaik sokszor nem egyeznek a cselekedeteikkel. Ezek a kreatúrák olyanok, hogy azt mondják "szeretlek" aztán másnap elhagynak, vagy azt állítják gyászolnak, aztán elmennek egy jó kis vidám éjszakai buliba. Miközben terrorizálják a feleségeiket és gyermekeiket, vagy bűncselekményeket követnek el, a társadalom felé önmagukat, mint tisztességes, törődő embereket és a közösség tartóoszlopait állítják be. Ezek a férfiak és nők azok, akik fenntartják a tisztességes törvénytisztelő üzletemberek látszatát, miközben az alkalmazottaikat éhbérért dolgoztatják, sikkasztanak és rombolják a környezetet. Ha az ember jobban megfigyeli őket, akkor az első dolog, amit felfedez bennük az pontosan az, hogy a szavaik nem egyeznek a cselekedeteikkel. A látszat, amit fenntartanak egyszerűen nem áll meg a valós életben.

Egy másik dolog, amiről még felismerhetők az az, hogy úgy használják az érzelmi szavakat, mint ahogy a színvakok beszélnek azokról a színekről, amiket nem is ismernek fel. Sőt mi több, mint ahogy a színvak ember soha nem is tudja, hogy színvak ameddig le nem tesztelik, a szociopata nem tud tudatában lenni a saját érzelmi szegénységének. Szóval tévedés ne essen: nem lehet érzelmileg megbántani őket, mert ilyen nincs nekik! Az érzelmeket csak akkor tettetik, amikor valamit el akarnak érni vele és ilyenkor akár még bűnbánatot is színészkednek. Tudják, hogy az olyan dolgok, mint a bűntudat és bocsánatkérés fontos és hasznos dolgok az emberi világban és szabadon osztogatják ezeket, habár jobbára olyan módon, hogy az áldozatuk bűntudatot érez tőle, de ők maguk bűntudatot nem éreznek és megbocsátást sem várnak, mert nem is érzik magukat felelősnek a károkért vagy fájdalomért, amit okoztak az embertársaiknak.

De, hogy miként bújhatnak meg köztünk mégis ezek a ragadozó gépek? Hát először is úgy néznek ki, mint mi magunk. És úgy is élnek, mint mi magunk. Másodszor pedig a legfontosabb dolgok számukra a látszatok és a külsőségek. Az általuk hordott normalitás álarca a leplezést szolgálja, amely mögött megbújva a legnagyobb gonoszságokat követhetik el az embertársaik ellen. A kedvenc foglalatosságuk a tökéletesség és az erkölcsi tisztaság látszatának fenntartása. Jobbára akut módon aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak, és milyen véleménnyel vannak róluk. Úgy tűnik, van valamiféle mentális listájuk vagy katalógusuk arról, hogy mit tesznek és mondanak a tisztességes, jóravaló, normális emberek és végig viszik ezeket a cselekményeket és kimondják a megfelelő szavakat, amikor ez szükséges, hogy kívülről úgy tűnjenek, mint a tisztességes, jóravaló, normális emberek. Ám mindezt nem azért teszik, hogy valóban jó vagy normális emberekké váljanak, hanem, hogy ÚGY TÜNJENEK ők jó és normális emberek. Az "imázs", "látszat" és a "kifelé" szavak nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük a pszichopata moralitását. Miközben teljesen hiányzik belőlük minden motiváció, hogy bármi jót cselekedjenek másokkal vagy másokért, a vágyuk, hogy jól nézzenek ki mások előtt igen intenzív. A jóságuk és tisztességességük annyira felületes, hogy szinte teljes egészében színészkedés. Sőt valójában egy NAGY HAZUGSÁG, mert semmilyen szándékuk a jótevésre és tisztességességre nincs. Az egész normalitás álarcuk egy nagy hazugság, egy teljes színészkedés. A szociopaták egész élete arról szól, hogy másokat manipuláljanak a saját kényelmük, érvényesülésük, anyagi jólétük és hatalmuk érdekében. És teszik ezt úgy, hogy közben néha rámegy mások egész élete. A legtöbben bűntudatot érzünk, ha mondjuk megesszük az utolsó darab tortát egy másik ember elől, és el sem tudnánk képzelni igazából, hogy módszeresen neki álljunk szétzúzni az embertársaink életét a saját érvényesülésünk vagy hasznunk érdekében. Egy normális ember tiszteletben tartja mások érdekeit, kapcsolatait, reputációját (tekintély), egészségét és jogait. Bennünk ott van az a belső mechanizmus, ami megfenyít minket, ha erkölcstelen, etikátlan, önző, ártó dolgot teszünk. Amikor valamilyen célt kitűzünk magunknak, vagy valamilyen vágyunk van, akkor nem elfogadható, hogy a célunk elérése érdekében megalázzunk másokat, szabotáljuk mások szeretetkapcsolatait vagy jövőjét, elsikkasszunk óriási összegeket, amivel másokat hozunk nehéz helyzetbe, és hasonlók. A bűntudatunk, lelkiismeretünk, együttérzésünk és a törvénytiszteletünk visszatart attól, hogy ilyen áron érjük el a céljainkat vagy vágyainkat. A szociopatáknak viszont ezek az "árak" nem lényegesek, amikor felmérik, hogy mit kell megtenniük a céljaik elérése érdekében, mivel nincs lelkiismeretük, nem éreznek bűntudatot és azt sem tudják mi az empátia vagy emberség. Maga a lelkiismeret azon múlik, hogy el tudjuk képzelni a következményeket. Viszont a legtöbb "következmény" valahogy a fájdalomhoz vagy szenvedéshez kötődik valamilyen módon, amit a szociopaták nem igen értenek meg érzelmi szempontból. Megértik a frusztrációt, amit akkor éreznek, ha nem kapják meg, amit akarnak. Ez a vak akaratosságból származó frusztráció számukra a fájdalom, de a fájdalmat, mint úgy nem tudják előre elképzelni. Egy kísérlet során fényképeket mutogattak szociopatáknak és pszichopatáknak, hogy megvizsgálják a reakcióikat. Ezek a fickók ugyanúgy reagáltak egy macska és egy asztal fényképére, mint egy könnyes rettegő arcra és egy halott fényképére: SEHOGY! Semmilyen érzelmeket nem mértek a rájuk kapcsolt diódákkal. Vagyis érzelmileg nem "ismerik fel" a fájdalmat és rettegést sem.
Állítások szerint nem létezik olyan gyógymód, ami gyógyítaná őket. A pszichoterápia kevés eredményt hoz a gyógyításukban, és jobbára a terápia alatt a saját pszichiáteriektől tanulják meg, hogy miként kell még ügyesebben manipulálni embereket. Végeredményben még azt sem tudják teljes bizonyossággal, hogy mitől mások ezek az emberek, akik ugyanúgy néznek ki, mint mimagunk. Ma már több, mint erős a gyanú, hogy genetikáról van szó és nem betegségről vagy gyermekkori bántalmazásról. Sőt egyre többen hangoztatják, hogy a gyermekkori körülmények csupán a szociopátia felnőttkori kifejeződését befolyásolják. Azok, akik rossz körülmények közt nőttek fel, látványos bűnözőkké válnak. Azok viszont, akik jó családokba vagy jómódba születtek olyan pozíciókba kerülnek, hogy eltusolják a bűneiket. Kétes ügyvédekké, korrupt bírókká és rendőrökké, sikkasztó bankárokká, sötét politikusokká és hasonlókká válnak, azaz fehér galléros bűnözőkké. A legtöbbjük soha nem kerül börtönbe a bűncselekményeik miatt, mert belevonják a kollégáikat és üzlettársaikat a bűnözésbe, akik aztán falaznak nekik, illetve olyan pozícióba kerülnek, ahol talán ki sem derül a bűnözésük. A mai politikusok legtöbbje szinte minden kétséget kizáróan szociopata/pszichopata.

Folyt. köv.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek