Ma délelőtt a foglalkoztatóba dolgoztam, miközben bejött az egyik főnővér, és nekem szegezte a már ismerős kérdést: „Mi bajod van neked énvelem?” (Igazgatónő férje ugyanezt kérdezte tőlem a hivatalban, beosztottja előtt, munkavégzés közben!) Nem értettem. „Akkor mit írogatsz rólam mindenféle lejárató dolgot a blogon?” Mondom, nem írogatok róla, hiszen nem is ismerem, mivel mi nem dolgozunk együtt... Egyébként pedig nem beszélek a munkahelyen a blogról, senkivel...
Ekkor tettlegességgel fenyegetett meg, azt mondta, „Úgy megcsaplak, hogy nem kelsz föl... Megteszem, most rögtön... Te nem ismersz engem!”
"Meg ne próbáljak még egyszer írni róla, se én, se az az elmebeteg férjem, akitől elkaptam én is a betegségét!"
Megjegyeztem: "Ezek szerint te írtad névtelenül ezeket rólunk a blogon.". Tagadta, mivel ő nem foglalkozik ilyen senkikkel, sem a blogunkkal. Felállt és még a közalkalmazotti tanácstagságomat, valamint munkámat kérdőjelezte meg, majd egy nagy nullának nevezve engem, a páromat, távozott...
A függöny mögött, hallótávolságon belül volt három-négy lakó és hat kollégám, - akik közül ketten kimentek.
A fenyegetésre, senki sem lépett közbe. Távozását követően, egy kollégát leszámítva elhagyták ők is a foglalkoztató épületét... Mire kinéztem, már csak összesen négyen maradtunk: két lakó és a visszatért munkatársam, aki nem volt fültanúja az eseményeknek.
Beszámoltam felettesemnek, - aki bár hallotta a történteket – nem kérdezett rá. Kértem, tolmácsolja igazgatónőnek kérésemet, hogy szíveskedjen biztosítani a munkához való feltételeket számomra is! Tűrhetetlen, hogy rokona, vagy bármely alkalmazottja, ilyen viselkedést megengedjen magának. Hétfőn reggel igazgatónő vár az irodájába...
A főnővér viselkedése elfogadhatatlan, etikátlan. Fizikai bántalmazással történő fenyegetése pedig, jogi következményeket von maga után.
Az ügyben, a szükséges lépéseket megteszem. Nem csak magam miatt...
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése