2010. december 14., kedd

Helyzetjelentés - betekintéssel

.
Az azonban, hogy valaki az alsó decilisből érkezett, mégsem szolgálhat mentségül munkája során, sem a rossz hozzáállásáért, sem a kifogásolható bánásmódjáért… 

Az egyik rossz mozgatórugója a vezetés köré felsorakozó közösségnek, az egzisztenciális félelem és az irigység. Néhány eset, hogy mindenki megértse, mire gondolok. 
Munkatársam nem mer járni autóval dolgozni, nehogy szájukra vegyék, hogy milyen jól megy nekik…

Több dolgozó is mesélte korábban, hogy vettek lakást – befektetésképpen – és lelkemre kötötték, nehogy elmondjam bárkinek is, mert akkor nekik annyi…

Váratlanul toppantam az egyik dolgozónk lakásába, aki örömmel – dicsekvés nélkül - mutatta meg otthonukat… Gyönyörű volt… Mondtam neki, ha rám hallgat, megfogadja a tanácsomat, és nem engedi be ide a főnökét… Beengedte, a következménye hosszú időn át tartó zaklatás lett.

Amikor zsebpénzt osztottam, biztattam a főnővéreket, hogy vegyenek a betegeknek minőségi dolgokat, kényeztessék őket, ugyanis sok lakó jelentős pénzösszeggel bírt, amit nem tudtak elkölteni… Páran mertek ekképp vásárolni... Csak nem fogja a betegnek a drága gyógypapucsot megvenni a fájós lábára, mikor neki se telik rá! Hát mit képzel a beteg? Itt él, alig fizet, nem csinál semmit, mi meg dolgozunk, s nem jutunk egyről a kettőre… Nemhogy Scholl papucsra nem futja a dolgozónak, de még másra sem… S ha az én akciós sportcipőm kiveri az irigyeknél a biztosítékot, akkor elképzelhetik, milyen indulatokat, történéseket vált ki hasonló helyzet, mondjuk egy lakó esetében… Ez a szemlélet az uralkodó. Mellesleg, az ilyen típusú embernek, ha van pénze, vesz ugyan drága dolgokat (pl. menő Samsung telefont), ugyanakkor nem vesz minőségi, értékálló termékeket, mert ismeretlen, értelmetlen, értéktelen a számára…

Ha valakit nem a kényszer hozott erre a pályára, vagy ráadásul még módosabb is, azt gyakran rossz szemmel nézik… el kell tüntetni, mert nem jó fényt vet rájuk nézve, ha kilóg közülük… Más a hozzáállása, más a motivációja, más az elvárása, az életvitele, az értékrendje. Túl nagy a kontraszt… Emlékszem orvosra, pszichológusra, könyvelőre, ápolóra, szakmunkásra... akiknek menniük kellett...

Nem tudják, - honnan tudnák? - hogy a tisztes szegénység nem szégyen. Nekünk a becsületünk, méltóságunk, hivatástudatunk, munka szeretetünk maradt… Senki ne merjen szégyent hozni rá! Aki ezt teszi, annak semmi keresnivalója a tisztességes munkavállalók között, akár szegény, akár jómódú.



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Nincsenek megjegyzések: