Nagyításért kattintson a képre!
Mi sem...
"...Mondom, mégis van határa e pusztai tájnak.
A tájnak láthatárt a fasorok adnak.
Tömör, zöld sávjukkal húzódnak be az ég és a Föld közé,
egyben teremtenek szép keretet a pusztai táj köré.
Jó Istenem! Nagyon hálás vagyok Neked e táj-csodáért…"
Részlet Halász István: Ameddig a szemem ellát c. verséből.
(2008. április 26. )
A pusztításról többet: ITT!
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése