Ahova senki sem akar bekerülni...

. 
Évről-évre statisztikákat készítünk a minisztériumnak, a fenntartónak, a módszertani központnak…

Még az előgondozási munkát végeztem, amikor – többek között - a várakozókkal kapcsolatos információkat kellett formanyomtatványon kitölteni és továbbítani. Ceruzával töltöttük ki… persze mindig tegnapi határidőre.

Sohasem írtam rá fars számot, pontosan kiszámoltam a várakozók átlagéletkorától kezdve, a várakozás pontos idejéig… Az adatokat rögzítettem, majd amikor szóban is referáltam az eredményről, azt mondták, hogy ennyit nem lehet beírni… Az „ennyit” a várakozási időre vonatkozott, amit a felére módosítva lehetett csak továbbítani… Három évről, másfél évre… Nem értettem egyet vele: miért kell valótlanságot állítani?

Ha én kérdezném, bizony a valós adatok érdekelnének, hogy hiteles képet kapjak, és hathatós intézkedéseket kezdeményezhessek…

A másik alkalommal a kollégáim egy bácsborsódi szakmai konferencián vettek részt. Egyik előadásban hallották, hogy Bács-Kiskun megyében a pszichiátriai elhelyezésre várakozók száma: nulla. Valójában, ez akkoriban, úgy száz főre volt tehető... Ekkorát tévedni nem lehet, csak szándékosan!

Az esetről egy kötetlen beszélgetés kapcsán tettem említést igazgató asszonynak, aki vélhetően már tudott róla, hiszen rejtélyes mosoly volt a válasza…

Emlékeztet ez arra, amikor a szakemberek azt tanították, pl. a hajléktalan ellátásban, hogy egyfelől, minél előbb vissza kell őket integrálni a társadalomba,  másfelől pedig olyan pályázatokat írnak ki, melyek ennek az ellenkezőjét szorgalmazzák! Lásd még: ITT! 

Tulajdonképpen a valóság senkit sem érdekel, csak úgy kell csinálnunk mintha… Ha az adatokat szándékosan hamisítják, vagy meghamisíttatják, akkor a számok mögött álló emberéletek miért, és kinek számítanának?

Hol vannak a felelős szakemberek, akiket valóban érdekel az elesettek sorsa?

Meddig, engedhetjük ezt így tovább?

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek