Senkikből valakik...

. 
Korábban olvashattuk, hogy a kommunizmus következtében megváltoztak az alapvető értékek. Az értéktelen felértékelődött, amit egyszerűen úgy fogalmaztunk meg, hogy a társadalom legalja került a legtetejére…

Az intézményünkkel kapcsolatban pedig olyan fájdalmas írások születtek, melyek azt hangoztatták, hogy a szemetet összefújta a szél…

Mert ha a senkikből valaki lesz, folytatódik a megalázás, becsmérlés, kirekesztés, ellehetetlenítés… A Valaki nem csak azt támadja már, akinek a kisujjában is több műveltség van, mint benne… Több kell, mert vérszemet kapott… azt is támadja, aki fölötte áll a hierarchiában… Mindenütt ármánykodik, hogy elérje célját. Mert minél Senkibb, annál Valakibb akar lenni! Mert, ha a senkiből csinálnak valakit, annak már veszélyes lesz mindenki, aki átlát rajra, vagy leleplezheti alkalmatlanságát… Így hát ellenfélnek, majd ellenségnek tekinti. Mert amivel nem rendelkezik – mint a munka szeretete, az ismeretszerzés öröme, a tisztesség, a tisztelet… -, abban nem emelkedhet, marad hát számára a hierarchia vasszigora… 

Az arcátlanok szellemisége kiül a tekintetükre, az ábrázatukra, és azonos vonásokat formálva, hasonlóvá teszi őket egymáshoz. Nem rejtőzhetnek többé, nem bújhatnak arctalanság mögé, hiszen könnyen felismerhetőek mindannyiunk számára. Ugyanaz a szellem, ugyanaz az indulat, ugyanaz a tudat, ugyanaz a vágy, ugyanaz a vonás…

Van azonban kiút… Az erkölcsi tartás, a szellemi gyarapodás, valamit a lelki emelkedettség iránti igény és beteljesedés, megváltoztatja az ember irányultságát, ezáltal pedig markáns vonásait is átformálja… Erre pedig nagy szükség van a munkánk során…

Lásd még: ITT! 


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek