.
Nem értünk egyet a pszichiátriai gyógyító és ellátó intézmények bezárásával, bezárattatásával, hiszen a betegek helyzete az utcára kerüléssel nem javul, hanem - másokat is veszélyeztető módon - tovább romlik...
Nem értünk egyet a pszichiátriai gyógyító és ellátó intézmények bezárásával, bezárattatásával, hiszen a betegek helyzete az utcára kerüléssel nem javul, hanem - másokat is veszélyeztető módon - tovább romlik...
Biztonságérzetüket (megszokott környezet), pihenésüket (alvás), ellátásukat (rendszeres étkezés, tisztálkodás, tiszta ruha, ágynemű), gyógyszerüket, bizalmas embereiket (nővér, ápoló, orvos, terapeuta, pap, büfés, betegtárs, karbantartó, portás, biztonsági őr...) egyszerre vesztették el. A védett környezet megszűnése, az idegenné vált forgatag több ezer impulzusa, - közülük számos, az egészséges embereknek is ártalmas, - újabb trauma lehet csak számukra…
Gyógyszereik elvesztése – elérhetőség nélkül nincs orvos, orvos nélkül nincs recept, recept nélkül nincs gyógyszer, gyógyszer nélkül garantált a rosszullét, súlyos megvonásos tünetek, rohamok, - akár azonnali halált is okozhat…
Nem értünk egyet azért sem, mert tudjuk, hogy a fáradtaknak, terhelteknek, betegeknek a jó levegő, a nyugodt, csendes, tágas, zöld környezet, különösen jól hat a lelkükre. Nem lehet helyette, máshol, rosszabb kondíciók mellett kijelölni egy helyet, a „nekik ott is jó lesz”, vagy a „nekik oda az is jó”, már általunk is jólismert szlogen alapján…
Ráadásul az épület fenntartása, az állagmegóvás, az őrzés többe kerül, mintha továbbra is üzemelne… A OPNI-ra gondolok (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet- Bp.)… Hiszen, minden más ellátási forma is pénzbe kerül!
Néhányan, a szerencsésebbek, bekerültek más komplex, de alacsonyabb színvonalú ellátásba… Sokan azonban csak részleges segítséget kaphatnának, ha képesek lennének igénybe venni, és a házirend szabályait betartani – pl. egy hajléktalanok kórházába, vagy átmeneti szállón… A legtöbben azonban az utcára kerültek… Szállás, étel, gyógyszer, pénz, támasz nélkül… félelmekkel teli, kiszolgáltatottá válva…
Nincs ez rendjén…
Hajléktalan ellátásban dolgozva, három veszélyes beteggel találkoztam, az egyiket el kellett vitetnünk, mert tört-zúzott, veszélyt jelentett lakóink számára, a másik el akarta vágni a nyakát az ügyeletes kollégának, a harmadik fel akarta gyújtani a szállót…
Betegek, akiknek ellátatlanságuk következtében felerősödhetnek a tüneteik, még inkább ön és közveszélyes emberekké válhatnak, akik kikerülve még veszélyesebbek lehetnek…
Én elsők között vártam, hogy visszaadják – többek között - az OPNI-t, mint országos intézményt a betegeknek… Mire várnak? Ez is valami jogi csűrés-csavarás?
Ráadásul pillanatok alatt eltűnt az OPNI teljes berendezése, leltár nélkül… Kinek az érdeke volt mindez? A válasz még várat magára…
Mi lehetett fontosabb, a betegeknél, az embernél?
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése