2012. november 2., péntek

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”



Antall József köztársasági elnök úr – számomra unfair – szavai jutottak eszembe, egy blogunkra érkezett anonim levél kapcsán.
Először arra gondoltam, felrakom olvasói levélként, de meggondoltam magam.

A levél tartalma, szemlélete és célja idegen blogunktól. Ezért az ehhez hasonló üzeneteket a jövőben nem szándékozunk közölni. Ennek indoklását a levél alatt taglalom.
Íme az anonim levél (javítás nélkül):

„Közröhely és felháborodás

Mint cím is tartalmazza közröhelyt és felháborodást váltott ki az intézeti új rendszer bevezetése.
2012. november 1-től minden intézményi dolgozó a portán elhelyezett két irattartóban elhelyezett jelenléti íveken köteles beírni, hogy mikor érkezett be dolgozni és mikor távozik el az intézetből.
Az egyik dosszié tartalmazza a 9 osztály és egyéb szakmai dolgozók jelenléti ívét.
A másik dosszié tartalmazza a kisegítő szolgálatosok jelenléti ívét.
Reggel 7 óra körül van az osztályokon a váltás, ami azt jelenti, hogy mintegy 30-40 fő érkezik és ugyanennyi távozik az intézményből.
Egyesével tudnak csak a dossziékhoz hozzá férni, és ha plédául az egyes osztály dolgozója után a kilences osztály dolgozója következik, akkor végig kell lapozni az egész irat állományt.
A portai hely nagyságát figyelembe véve maximum három - négy fő tud egyszerre bent lenni.
Ha esik az eső vagy fú  a szél egyszóval hideg van a többi dolgozó kint szépen várakozik és  ha az első beírástól az utolsóig  egy óra is eltelhet, meg is fázhat.
De egy óra munkaidő kiesés mindenképpen keletkezik az első és utolsó beírás között.
A dosszié pedig az össze visszatörténő átlapozásoktól 3-4 nap alatt salátává válik.
Azok a dolgozók, akik a hátsó kapun jönnek és mennek, esetleg saját gépkocsival jönnek  a  kapu előtt kell hogy  várakoznak, vagy hátra viszik az autót és vissza mennek a portára aláírni, de akor már nem a munkakezdésnek megfelelő időpontot írják be.
Egyszóval az egész egy nagy káosz és a munkaidő rovására megy.
Hazamentelkor pedig ha valakinek családi gondja van vagy időre kell menni nem tudja megoldani a munkaidőn túli problémáját.
Az újak azt igérték, hogy minden új intézkedést, amit bevezetnek, megkonzultálják a  helyiekkel és a pozzitív és negítv vélemények figyelembe vételével vezetik be.
MOST SEM EZ TÖRTÉNT !!!!!!!”

A levélíró arról tájékoztatja az olvasókat, hogy az új vezetés, új intézkedéseinek egyike, szerinte „közröhely” tárgyát képezi, sőt „felháborodást” okoz a dolgozók között…  
Felháborodásuk olyan „hangos”, hogy nem jut el az intézmény vezetésének a fülébe!? Lehet, hogy nem a kerítésen kívüli „dohányzóba” kellene a volt vezetésnek szidni a jelenlegit, hanem javaslatait megosztani az erre hivatott fórumokon (vezetői értekezlet, referálás, szakmai team…), vagy a hivatalos csatornákon (közalkalmazotti tanács, szakszervezet, véleményláda…), vagy csak egyszerűen és őszintén feltárni ennek az intézkedésnek a következményeit, úgy, ahogyan le is írta… De ez túl egyenes volna… Ezért aztán úgy gondolja, hogy inkább ide (s)ír egy anonim levelet, hogy „bátor” módon rajtunk keresztül (akikkel vsz. sosem szimpatizált), a mi kontónkra – hiszen a blog működtetésének is vannak költségei - üzenje elmarasztaló és becsmérlő  mondandóját a mostani vezetésnek, persze szokásához híven névtelenül… Gondolom a problémamegoldásnak ezt a „magas” fokát az előző vezetés alatt sajátította el (vagy mást nem ismervén egyetlen eszközként használja), és azóta is ezt  a módszert alkalmazza, ily módon – ismeretlenül is –  biztosítva bizalmatlanságáról a mostani vezetést.
Így többszörös hasznot is elkönyvelhet, hiszen más háta mögül, jól leszólhatja a vezetést (persze ezt Simon Ilonánál sosem tette meg), és hátha valaki majd ezért is feljelenti Urayt, hadd járjon bíróságra még évekig... 
Lehet, hogy ezegyszer tévedek, de nem valószínű… Hiszen már olyan sokszor eljátszották önök azt, hogy felírtak magukról valami durva hangnemű elmarasztalást blogunkra, majd másokat is feltüzelve bennünket megvádolva rohantak vele a bíróságra, hogy becsületsértésért, rágalmazásért feljelenthessenek minket! Kérdezem én, ha eddig semmi lényeges elem (névtelenségbe burkolózás, üzengetés, beszólogatás, építő kritika hiánya, hamis vádaskodás, fenyegetés…) nem változott a kommunikációban, akkor miért pont most változna meg, és miért is történne másként?

Beszámol, hogy a jelenléti ívet a portán kell aláírniuk a dolgozóknak…
Nem találja ellentmondásosnak, hogy az nem zavarta önt korábban, hogy a dolgozók nem érnek be időben dolgozni? Az ellen sem szólt, hogy a jelenléti ívek titkosak voltak a lógások miatt… Ahogy az ellen sem emelte fel a hangját (tollát), hogy  voltak, akik hetekig, hónapokig – sőt voltak akik évekig -  be sem tették a lábukat az intézménybe, mégis beírták, hogy bent voltak… Az ellen sem tiltakozott, hogy a delikvensek a köz számára (kollégák, vagy közvetlen felettesük előtt) hazugságot állítva, iskolába, táppénzen, avagy „külső” munkán voltak, miközben a jelenléti íven utólag mégis bentlétet regisztráltak… Az ellen sem fejezte ki rosszallását, hogy mások munkaidőben randizgattak, maszek ügyeiket, vállalkozásukat intézték a közt megkárosítva…
Hogy a kontroll zavarja-e, vagy az, hogy nem tudja időben felvenni a munkát, az nem derül ki leveléből… 
Hozzászólása – másokkal ellentétben – nem szakmai, munkajogi javaslatot tesz, sőt sértettsége azt sem engedi, hogy építő jellegű kritikát fogalmazzon meg, ha egyáltalán ismeri ezt az alternatívát.
A munkakezdés alatt mi bizonyára mást értünk… nem azt, amikor begördül a dolgozó a kapun, hanem amikor átöltözve kész a munkavégzésre… Az viszont kiderül, hogy ha valakinek  magán „dolga” akad munkaidőben, annak ez a rendszer - a korábbihoz viszonyítva – nem kedvez. Főleg a lógáshoz szokottaknak jelent súlyos korlátozást, de hát valahol el kell kezdeni a munkamorál helyreállítását… Ezen intézkedésüket – bár én sem tartom a legpraktikusabbnak - mégis alátámasztja az az eset, amikor a munkaidő kezdetekor bezáratták a nagykaput, s igen sok munkatárs szorult intézményen kívülre… Olyan nagy volt az ijedtség, hogy másnap már mindenki pontosan beért!

Szerintem, bár nem tartozik rám, de fogja fel építő jellegű intézkedésnek… Nekem nem lenne ilyen gondom… Nemcsak azért, mert nem késnék, hanem azért sem, mert ön sem késne, ha rajtam múlna… Az is lehet, hogy már a portán sem kellene beírnia. De tudja mit, én az ő helyükben megszabadulnék az előző vezetéstől is, mert minden egyes új intézkedésüket ellenhangolják és aláássák a régi, "hűséges" dolgozóikkal egyetembe.

Tudja, ha kiállt volna akkor, amikor ki kellett volna állnia, akkor most nem panaszkodna… Nem mellettem, mert akkor önt is üldözték volna, s ebben ön bizonyosan alulmaradt volna… nem is a betegverők mellett, ahogy ezt tette pl. a lufis tüntetésen… Én a betegek melletti kiállásra gondolok… Nemcsak ön nem állt ki, hanem a társai sem, akik most szintén háborognak…

Így hát Antall Józsefet újra idézve azt mondom: Tetszettek volna forradalmat csinálni! Bár nem vagyok híve a forradalomnak, de itt, már lassan nemcsak forradalmi változásra van szükség, hanem igazi szabadságharcra…
Elsősorban a fejekben.



posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Nincsenek megjegyzések: