Előzmény: ITT!
Az utolsó dolgot, gondolom
kaskantyúi mintára szeretnék a házirendbe beemelni.
Emlékszem, hogy ha valaki
háromszor berúgott, kirakták az ápoló-gondozó otthonból! Hozzánk is kerültek
emiatt alkoholbetegek, pedig nem a mi profilunk az ő ellátásuk. A problémás
betegektől a "sikeres" intézmények mindig is megpróbáltak
megszabadulni. Így volt ez Budapesten, Szegeden és a megyénkben is. Oka a
hozzáértés hiánya, a rosszindulat, s részben a
sikerorientált központú megközelítés, ami szakmailag is erősen megkérdőjelezhető. Átnyomni a „problémát” egy másik
intézménybe, ahol az ellátottak nyugalmát naponta megzavarja a nem odavaló beteg... ahol sem a
munkatársak, sem az intézmény nem rendelkezik, (nem is rendelkezhet) azzal az eszköztárral (képesítés, házirend,
szakorvos, therápia), mellyel kezelhetné a beteget.
Egy ilyen bentlakásos, szociális otthonból
fegyelmi okok miatt nem lehet kirakni rászorult ellátottakat, - kivéve ha
bűncselekményt követ el, de akkor egy másik intézménynek kell átvennie - mert a betegek egy része pont azért került be az
intézménybe, mert nem képes az önellátásra, az együttélési szabályok
megtartására, sem az együttműködésre, és kifejezetten hozzáértő(!) szakemberek
segítségét igényli.
Szerencsés helyzet a mostani integráció abból a szempontból, hogy már
nem kell gazsulálni a másik intézmény vezetőjével, hogy ugyan vegye már át az ő
intézményi profiljába tartozó betegeket… Azzal se kell játszmázni, hogy melyik intézményvezetőnek
van nagyobb respectje a fenntartónál, mert ugye „igaza” is csak annak lehetett,
lévén, hogy a szakmai szempontokat, törvényi előírásokat is felülírták… Legfeljebb
kapott egy kis pót-diagnózist, és máris fel kellett venni… Arról már nem is beszélve, hogy a betegek soros
felülvizsgálatát is ugyanazok a sikerorientált intézményvezetők végzik, akiket a
fenntartó (megyei önkormányzat, vagy kormányhivatal, vagy minisztérium) támogat… Tehát, ma egyszerű lehetne a profiltisztítás:
az integrált intézmény vezetője az egyik
intézményéből átrakja a másik intézményébe a beteget.
A tervezet azonban - miszerint, ha háromszor vét
a házirendbe foglaltak ellen megszűnik a férőhelye -, mintha más irányt mutatna és nem kis aggodalomra
adhat okot. Megoldás helyett a problémát
eltávolítják, sőt visszanyomják oda, ahonnan érkezett (utcára,
családhoz...). Veszélyes út a jövőre nézve: a rövidlátó, antihumánus
megközelítés nem segítség, márpedig ezért hozták létre az ilyen
intézményeket, ezért épült
fel az egész szociális ellátórendszer… S ezért
is adózunk.
Butaság azt gondolni, hogy majd mi megmutatjuk – gyakorlat és
tapasztalat nélkül, amit pl. a pszichiátriai betegek ellátása megkövetel -, és csak azért is változtatunk mindenen, mert
nem mi találtuk ki. Ilyenkor szokott előfordulni az, hogy „a fürdővízzel
együtt a gyereket is kiöntik”.
Nem feltétlen a struktúra rossz, vagy a koncepció, hanem a
kivitelezés, a megvalósítás. Nem szabad kísérletezgetéssel újabb zavart
kelteni a munkatársak és a lakók körében, hanem a minőségen kell változtatni,
no meg a morálon.
Ahogyan meg van írva: „Mindent megvizsgáljatok; a mi jó, azt
megtartsátok!” (1 Thess. 5,21)
posta@pszicho.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése