2011. augusztus 16., kedd

Egy meghallgatás margójára, avagy a legjobb támadás a hazugság?

 
B. A. főápoló asszony, N. K. gyógypedagógus, K. Z.  gazdasági vezető a blog miatt, becsületsértés és rágalmazás vádjával újra feljelentettek minket, ezúttal Polt Péter legfőbb ügyésznél, Dr. Polyák Zsolt BKM-i Rendőrkapitányság bűnügyi igazgatójánál, valamint Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, és Lukács Lászlónál… (Nem tréfálok!)
Az első feljelentésekről csak a fenyegetésekből értesültünk, mert a rendőrség -  tudtunk nélkül - megszüntette az eljárásokat.

A bírósági meghallgatás előtti napon, döbbenten vettem tudomásul, hogy a papírdosszié, melyben az ügy iratai voltak, több mint 10 cm vastagságú… Perennis itt, Perennis ott, Bóni cicánk itt, Bóni ott… Színesben, fekete-fehérben, internetről: blogról, iwiwről, facebookról leszedett fényképek, blog bejegyzések, hozzászólások másolatai, nyomozóhatóság vizsgálatai, levelezései, stb. A képtelen vádakkal - kaptafára - megfogalmazott  feljelentések, fellebbezések több soron…
Szánalmat érzetem… majd felháborodást, mivel újra az a kérdés ötlött elém, kinek a pénzéből mindez? Ez volt az a kérdés, melyre korábban sem kaptunk választ. A papírhegyekről az intézeti faírtás jutott az eszembe, s immár sírhatnékom is támadt…

De van, ami sosem változik. Ugyanaz az indulat volt bennük, a bírósági meghallgatás során, mint korábban bármikor… immár senki sem köszönt vissza közülük… se bemenet, se kijövet… Az utóbbit a bírónő is hallhatta, pontosabban nem hallhatta… Sértettségük a legelemibb illemszabályok betartását sem engedi…

A bírósági meghallgatás a békéltetésről szólt. Három kérdés a vádlókhoz, hogy hajlandók e békülni, a válasz, három fejcsóválással kísért, határozott NEM!

Azután előadták a sérelmeiket… Mindent, azt is, ami nincs a papírra vetve...
A bírónőtől megtudhattuk, hogy csak a feljelentésben konkrétan felsorolt panaszukkal foglalkozhat a bíróság érdemben, mással nem. Sőt, csak azzal a panasszal, aminek a dátumára hivatkoztak a feljelentésben, s ami megegyezik, a bejegyzés, vagy hozzászólás dátumával. Tehát, ha a feljelentésben a 26-i bejegyzésre hivatkoznak, akkor nem hozakodhatnak elő egy 27-i hozzászólás sérelmes tartalmával. Elutasította a bírónő azt is, hogy más személyt is bevonjanak az eljárásba vádlottként! (?) Kiderült az is, hogy Perennisnek a blog üzemeltetésén kívül más nem róható fel, ez pedig mindenkinek alanyi joga. Nekem egy bejegyzés, és egy hozzászólás miatt kell „felelnem”…
A meghallgatás végén azt is megtudtuk, - az egyik vádló előadott kérésével ellentétben, - hogy nincs mód más korábbi feljelentők (vezetők) csatlakozására ebben az ügyben. Az illető, több – a tárgyhoz nem tartozó - sérelmét is előadta rám vonatkozólag, példának okáért azt, hogy én feljelentettem az intézményt, amit a nyomozók bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntettek, és én a megszüntetés ellen panasszal éltem (fakivágás, jótékonysági koncert bevétele). Érdekes. Azzal a magatartással panaszol be engem a bírónőnek, amit ők tanúsítanak az ügyben!? Ugyanis megszüntették korábban a blog ellen feljelentéseiket, mire ők panasszal éltek…
Az árulkodás ezzel nem ért véget, csak mondta, mondta, mondta… (az új blog miatt; hogy én állandóan támadom a vezetést; annak ellenére, hogy a vezetést egyetlen ellenőrzés sem marasztalta el) – ez utóbbi több, mint nem igaz, gondoljunk csak a belső ellenőrre, vagy a volt igazgatónőre…).

A végén én is szólhattam, és elmondtam, hogy eddig bárki, ha megkért bennünket, hogy vegyük le a róla szóló kellemetlen hozzászólást, levettük.*.......................................................................................
...........................................................
Többször előfordult provokáció, amikor magukról írtak fel rágalmazó dolgokat, - amit  mellesleg rövid úton töröltünk - aztán megtámadtak vele minket…
A feljelentések óta, a helyzetem jelentősen megváltozott, mert elbocsátottak az intézményből, aminek következménye lehet, hogy közel, s távol, nem tudok majd elhelyezkedni… *................................................................................................................................................ Úgy gondolom, - mondtam a bírónőnek, - hogy ez kellő elégtétel lehet számukra
A bírónő rájuk nézett, majd nyugtázta: Látja, hogy ez nekik nem elég…

Az észrevételemre a szószóló felállt, és a bírónőnek az alábbi cáfolatot adta elő: *............................................................................................................................................ Mi nem is dolgozunk egy területen, mert ő szakmai én pedig a gazdasági részen dolgozom, így hát nem is vehettem részt ebben. A többiek hallgattak, ők bölcsebbnek bizonyultak, vagy csak nem akartak hazugságba keveredni. Tudniillik, az ellenem íratott összeférhetetlenségi indítványok kapcsán készült jegyzőkönyvek tanulsága szerint, a cáfoló K. Z. (Sz. P.-néval) 14 db jegyzőkönyvet készíttetett, B. A. (S. I.-val közösen) 13 jegyzőkönyvet készített, N. K. 5 jegyzőkönyv, illetve indítvány kezdeményezője volt. Erre azért nem lehet azt mondani, hogy semmi közük nem volt a munkaviszonyom megszüntetéséhez!
*





Jó lenne tisztázni, hogy kik is azok, akiknek valóban a vádlottak padján van a helyük.


*A kipontozott, illetve üres sorokat a bíróság becsületsértésre alkalmasnak találta, ezért töröltük.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. július 31., vasárnap

Hallgatásom okán

   
Hosszú ideje nem írtam már, pedig történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…

Talán emlékeznek a folyamatos rágalmazásra az ellenblog részéről, amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú bár, de hasznos tapasztalat volt. Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a munkatársaink. Helyzetjelentés egy vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról, indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…
*







(A fenti hiányzó sorokat a bíróság alkalmasnak tartotta a becsületsértésre, ezért azt töröltük. *A szerk.)

Ráérős időnkben tehát rendőrségre, bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk az igazságszolgáltatást, hanem hogy mások  hátráltathassákMert valakiknek ez az érdeke…

Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos  anyagot… Tartalmazza az összes indítványt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra… 
Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya... ”
Nem értették meg, hogy ezzel sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda, melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt – ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül, akiket nem is remélt…

Végezetül, hallgatásom oka az is, hogy benyújtottam a pályázatot az intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.
Ezúton is köszönöm barátaink támogatását és áldozatvállalását!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 29., vasárnap

Átverések II.

   

Előzmény: Átverések
 

Amitől eldőlt Vincze István, az új lelkészigazgtó sorsa:

Felkértem magam mellé  Simon Ilonát, a vezetői feladatok ellátásáig...” 
„Monitoring feladatokkal bíztam meg. Az eszközkészlet és a humánfeltételeket vizsgálja át, mert működőképesség fenntartása a cél. A szakmai képességeinek megfelelő, mindent átfogó vagyonleltárt is készít majd.*” 

Mi időben szóltunk, aztán ne tessenek minket hibáztatni!

*A fentiek a sajtónapon hangzottak el


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 28., szombat

Bukszamentés másként

   

Pénzeket, intézményvezetőnőket úgyis át lehet menteni, ha a vezetőt lemondásra szólítjuk fel, vagy  egy adott intézményt bezárunk, összevonunk, más telephelyre helyezünk.

Így az intézmény megszűnésével a korábbi vizsgálatok okafogyottá válhatnak, s a folyamatban levő fegyelmi eljárások megindítása és lefolytatása is (Kimpián, Simon, Molnár A., Zöldhegyiné, Borbás, ....................) Sőt, Kimpián Ildikó a Juhar utcai intézmény felfüggesztett igazgatója, így még tekintélyes végkielégítésben is részesülhet. Meg sem lepődnénk, ha nem ajánlanának föl mindjárt egy másik vezetői posztot megyei támogatói…
Simon Ilonát lemondatják, de marad, igaz nem kell dolgoznia, az új megbízott igazgató jóváhagyásával. (Mellesleg ez is milliók kilapátolása a szűk intézményi költségvetésből!*)

Persze ebbe még beleszólhat a kecskeméti önkormányzat is, hiszen nem szép dolog a vidéki politikusoktól az, hogy egy nagymúltú (103 éves) kecskeméti oktatási-nevelési intézményt önös érdekből, a gyerekek hátrányára szándékoznak egy kis település iskolájába integrálni, a kecskemétiek tudta, megkérdezése és belegyezése nélkül!

Lassan mindenki számára bizonyossá válik, hogy az egész „mi majd gondoskodunk rólatok duma” csak a pénzről, és a teljes elbutításról szól, politikai hovatartozástól függetlenül…
„Adjátok ide a pénzeteket, a többit bízzátok ránk!” Idegen szemlélet lett úrrá, mely a blogunkon is gyakran megjelenik a vezetés oldaláról: Örülj, hogy ennyid is van! Ezt is nekünk köszönheted! Ha sokáig ágálsz az ellen, amit mi kényszerítünk rád, kicsinyes bosszúnkat nem kerülheted el! Majd azt harsogjuk, hogy mindenről te tehetsz!
Látjuk hova vezet a fenti látásmód… Azt hazudják, hogy pénzünkért cserébe gondoskodnak a betegekről, öregekről, gyerekekről, miközben hagyják, hogy bántalmazzák, veszélyeztessék őket, holott nincs másról szó, csak a hatalmuk átmentéséről, illetve a bukszák kimentéséről...

Szégyellhetnék magukat!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 24., kedd

Pik Katalintól tanultam… IV.

  
Életünk és munkánk során számtalanszor kerülhetünk krízis helyzetbe. Ezt nem tudjuk kivédeni.
A krízis élmény gyakran kudarccal társul. Meg kell tanulnunk ennek helyes megélését.
Nem szabad a kudarcot veszteségként megélni, hanem kihívásnak kell tekinteni!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek