Számvetés II.

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

-          Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

-          Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

-          Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

-          Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg,  nem más.

-          Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

-          Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

-          Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

-          A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
-  Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről); 

-          Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

-          Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

-          Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

-          Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

-          7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
-    Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;) 

-          Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek... 

-          Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
-   Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől); 

-          Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
-  Sikeresen szakvizsgáztam; 

-          Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray