Pszicho.net

2010. augusztus 29., vasárnap

Összefogás

"... A csoport tagjai Uray Erzsébet miatt folyamatos feszültségben végzik munkájukat, mindennaposak a pszichoszomatikus tünetek körünkben. Ez nagyban megnehezíti eddigi magas szintű szakmai munkánk végzését."

A beadvány megtekinthető: ITT!

______________________________________________________________

Válasz (jegyzőkönyv részlet):

..." Azt gondolom, aki velem, vagy ilyen beállítottságú emberrel mint én, nem tud együtt dolgozni, az nem akar dolgozni."

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

Hát igen! Ez is az év egyik óriási hazugsága!

A Máshogyosok mindent másképp értenek! Kivizsgálást követelnek, de azonnal, hogy került ki a jegyzőkönyv?

Buták, nagyon buták, amit többször bebizonyítottak már!!! Tudjátok mit, menjen az a kivizsgálás!:))

Üdv: Cica

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 28., szombat

Aki nem ismerne... II.

Egyik kolléganőm hozzászólásában azt üzente, hogy képzettségemmel elmehetnék inkább árut pakolni a TESC'-ba, előző munkahelyére. Remélem, nem csak rosszindulata mondatta ezt vele, hanem tudatlansága is. Ez utóbbit szeretném eloszlatni.
A gimnáziumban megtanultam vakon gépelni. Utána az alábbi képesítéseket szereztem meg, melyeket néhány információval kiegészítek:

- segédedzői tanfolyam – 5 évig kézilabda edzőként foglalkoztam serdülő leányokkal - Kiskunhalas;

- „Foxi-Maxi” (potenciális vezetőként iskolázott be a munkahelyem) – közben megtértem (reformátusoknál konfirmáltam 25 évesen) Kiskunhalas;

- 3 éves gyülekezeti munkásképző (Bibliaiskola) Kecskemét - Emmaus;

- 1 éves narkológiai képzés Bp. (Gerevich József, Grezsa Ferenc, Rácz József, Farkasinszky Edit †, Mikus Gyula…) – meghívásos képzés

- missziói, lelkigondozó (3 éves, levelező, Ref. Teológián Bp. - Gyökössy Emdre †*, Pálhegyi Ferenc, Balogh Zoltán…)

- utcai szociális munkás (1 éves Bp. – lásd lent)

- hajléktalanok ellátása (1 éves Bp. – benne: önismereti csoport – pszichodráma Erdélyi Ildikó, Bagotai Tamás, valamint Vecsei Miklós, Gyuris Tamás, Oross Jolán, Radoszáv Miklós dr., Herczog Mária, Kopp Mária akadémikus...) – meghívásos képzés

- szociális munkás (4 év – nappali + 1 év levelező Bp.; benne Soros ösztöndíj 2 év, munkából kiváltó ösztöndíj 1 szemeszter, és 1 szemeszter külföldi tanulmányi ösztöndíj – Csíkszereda;) – Solt Ottília †, F. Havas Gábor, Győri Péter, Szabó Miklós †, Pik Katalin †… - kulturantropológia szemléletű képzés;

- közösségi pszichiátriai gondozó (1 év - Bp. Harangozó Judit, Gordos Erika)
- asszertiv tréning Bp., Kiksunhalas (Kristóf Róbert)

- szociális szakvizsga – idős ellátás (Bp.)

Az utolsóval jogosítványt szereztem – többek között – az intézmény vezetésére, bár remélem, ezt a jogszabályt hamarosan eltörlik.

A legrosszabb, hogy a diákokat nem tanítják meg tanulni. Ezt a hiányosságomat a teológia első évében kellett pótolnom, és elsajátítanom.

Mind közül a leg’ embert próbálóbb képzés az utcai szociális munkás képzés volt, minden tekintetben: alkalmassági szűrés, folyamatos aktív részvétel, - önismereti csoport, szerepjátékok, szituációs játékok, video felvétellel, annak elemzésével, kritizálásával… Terepmunka válogatás nélkül. Vizsga: benyújtott írásos anyag, írásbeli vizsga, szóbeli vizsga, csoportos vizsga (szituációs játék). A jelentkezés meghívásos volt (szakmában dolgozóknak), ennek ellenére a résztvevők 70%-a (zömében pedagógusok) menetközben kiszóródott. Tanáraink: Gerevich József, Bácskai Erika, Komáromi Éva.
Esettanulmányom szakirodalomban történő megjelenése is ehhez a képzéshez köthető.

*† - elhunyt
----------------------------------------------------------------------------

Munkahelyeim:

5 év – edzői munka (KAC-Medosz), irodai munka (6-14 h-ig: főállás - „fémmunkás”, Ganz-Mávag), ebből 2 év a fentiek mellett takarítói munka (VGMK – esténként);
2 év - MSI (konduktív pedagógia – képesítés nélkül)
3 év – Drog rehabilitáció KIMM Rehab. Otthon Ráckeresztúr (Ref. Zsinat - mentor)
1 év - Családsegítő – (Kkhalas – utcai szociális munka)
2 év - Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium - Kőbánya)
2 év – MMSZ Budapest Dél-Budai Központ (Kelenföld – Soros ösztöndíj – int. vez.)
2 év – FSZKI Női Átmeneti Szálló (Bp. József nádor tér – szociális munkás)
2 év – Gyermekjóléti Szolgálat (Kkhalas – iskolai koordinátor, családgondozó, utcai szoc. munkás)
10 év – BKMÖ PFBO Kkhalas (szociális munkás, foglalkoztatás-szervező, szociális ügyintéző, foglalkoztatás-szervező)

Harminc év alatt kétszer voltam munkanélküli.

Előzmény: ITT!

.

.
posta@pszicho.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek

Aki nem ismerne... I.

A szociális szakmai előmenetelemet nagyban befolyásolta az egyházzal kialakult kapcsolatom.

Megtérésem jelentette kezdetét addigi – világi értékek szerint sikeresnek mondható – pályám, életutam megváltoztatásának. A sok szempontból különböző csoportokkal való foglalkozás választás elé állított. Jól érzékelteti ezt az az év, amikor még edzősködtem egészséges serdülőkkel, de már az új munkahelyemen mozgássérült gyermekeket neveltem (kondukív pedagógia – ahova egyébként jóval kevesebb pénzért mentem dolgozni), és az egyházban serdülő bibliaórákat tartottam.

A szociális szakmai szféra bármely területén tevékenykedtem, mindig törekedtem megismerni annak minden szegmensét: pl. hajléktalan átmeneti szállón dolgoztam, végigjártam minden létező helyet, ahol megfordultak a kliensek: ingyen konyha, nappali melegedő, közfürdő, köjál, mosoda, információs iroda, ügyfélszolgálat, ruhaosztás, ifjúsági szálló, családok otthona, anyás otthon, védett szálló, teajárat, kórház, orvosi rendelő, éjjeli menedékhely, segélyosztás...

A többi gyakorlati terephelyre csak érintőlegesen kívánok kitérni, volt ahol éveket töltöttem, volt ahova csak intézménylátogatás céljából mentem.

- fogyatékosok: Őrbottyán, Gara, Kiskunhalas (MSI)

- szenvedélybetegek: drogambulancia (Budai, OPNI, Jász u-i, Szegedi), kórházi méregtelenítés (1 hét Pomáz), drog rehabilitációs otthonok (Ráckeresztúr, Zsibrik, Dunaharaszti, Komló, Budapest – Kőbánya, ausztriai körút), alkoholbetegek gondozása (Pomáz, Dolina);

- intézetek: kalocsai börtön, fegyház – missziós gyakorlat; Tököl, Aszód (nevelőintézet); IMEI; GYIVI Alföldi, Bokréta; Róbert Krízis osztály; Saját élmény: kecskeméti börtön – köztörvényesek között (jogtalanul);

- telepkultúra – interjúkészítésekkel: Bp: Százados, Juranics, Aszódi, Wekerle, Tisztviselőtelep VIII., Havanna, Pongrácz, MÁV telep, GANZ telep, Dzsumbuj, Tatabánya: Mésztelep, Szeméttelep, Katakombák – köztük Sátánista kultuszhellyel;

- Ormánság – falurombolás (Baranya)

- szociotábor – Zselic (Kovbojok című dokumentumfilm utánkövetése); Ibafa,

- hajléktalanok ellátása: Menhely Alapítvány (összes szolgáltatása - Göncz Kinga), Hajó-éjjeli menedékhely Hajógyári Sziget (4 hónap önkéntesként - Göncz Árpádné látogatása), Anyás otthon (Pesterzsébet), Hajléktalanokért Alapítvány (Minisztérium) Kőbánya, Máltai Szeretetszolgálat, FSZKI (főváros - Iványi Gábor)…

- jelzőrendszeres házigondozás (Óbuda)

- házigondozás Buda XII.

- lakossági szolgáltatás (Buda XI.)

- gyermekvédelem (fővárosi Gyivi, Kkhalasi gyermekjóléti szolgálat, DADA program Tatabánya)

- Hargita megyei önkéntes képzésre meghívás – tereptanárként, segítőként;

- Csíkszereda – Csíkvacsárcsi - főiskolai ösztöndíj: tehetséggondozó kollégium, általános iskolai oktatás; Élőben láttam több cigány karavánt; szemtanúja voltam, a cserekereskedelemnek székelyek és románok között.

- családsegítés Bp., Tatabánya, Kiskunhalas

- utcai szociális munka Kiskunhalas, Bp., Tatabánya

- pszichiátriai gondozás – Bp. VIII., OPNI, Kiskunhalas;

Továbbá: ITT!

.
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

Egy lakógyűlés margójára

.
Egyik lakónk panaszolta, hogy nem tud takarítani, mert egy másik lakótársa, rendszeresen bejár WC-re és nem tudja kitessékelni. Szerinte nem az ő dolga hadakozni vele… Szerintem se. A válasz azonban:

- Előfordul az ilyesmi…

Ekkor kérte, hogy akkor legalább ne engedjék ki az osztályról fél 8-ig!

- Azt nem tehetik, mert nem lehet a beteget korlátozni! – hangzott el a főápolónő igaz, de inadekvát válasza. (Megjegyzem, a vizsgálat egyik áldozatáról van szó.)

Erre hozzáfűzte, hogy akkor ne csodálkozzon majd, ha nyakon önti a felmosóvízzel! Az érdekképviseleti fórum új választott tagjaként, további kérdést intézett a főápoló asszonyhoz, mint az érdekképviseleti fórum vezetőjéhez:

- Miért nem hívták össze a fórumot, és kérdezték meg a betegeket, hogy mit szólunk ahhoz, hogy a vád alá helyezett ápolókat visszavették dolgozni?

Válasz helyett visszakérdezések: Honnan tudja, ki mondta magának, maga látta?...

Egyre nagyobb a hangzavar, bekiabálások… Az egyik lakó - aki korábban beszámolt neki megvakulásának vélt, vagy valós okáról – hangosan szidni kezdte. Válaszul visszakérdezett:

- Te is, miért vakultál meg!?

Erre olyan durván lekiabálta a kérdezőt, hogy ki kellett vezetni a teremből. A káromlásában elhangzott jelzőkkel egyébként minket, bloggereket szoktak illetni. Újabb Stockholm-szindrómás beteg, gondoltam magamban, de már nem tudtam vele többet foglalkozni, mert hozzászólásra jelentkezett a jogász úr…

Elmondta, hogy senki, az ítélet meghozataláig bűnösnek nem tekinthető, joga van dolgozni és megilleti az ártatlanság vélelme… Ő két hónapja van az ominózus osztályon, de még nem tapasztalt hasonló szituációt, amiről beszámolt a felszólaló (ti. meztelenül rohangálnak az osztályon a betegek). Megtudhatták még azt is, hogy a visszavett munkatársak nem a hetes osztályon vannak…

- Akkor megnyugodtam. - hátrált ki a konfliktusból a felszólaló, és leült.

Bár a jogász úr minden szava igaz, mégsem tudom osztani az álláspontját, mivel az intézmény és a dolgozók vannak a betegekért, nem fordítva! Jelen helyzetben a beteg a kiszolgáltatott, nem a munkavállaló. Igazsága nem áll meg ebben a kontextusban, még akkor sem, ha a munkáltatója, esetleg ezért fizeti. Mert az intézmény összes dolgozójának, - ideértve a megbízással teljesítőket is – a lakókat kell minden egyéni, intézményi, – ne adj’ Isten, politikai - érdek fölé helyezni. Normális esetben ez nem is válhatna szét! Azon egyszerű oknál fogva kell a hangsúlynak helyes irányba (helyre)tolódni, mert mindenki – közvetve, vagy közvetlenül - erre kapott felhatalmazást.

Rossz érzésem támadt. A szituációról P. József felszólalása jutott eszembe, akit én biztattam öngyilkossága előtt pár nappal, hogy mondja el kérését a lakógyűlésen. (Lásd: ITT!)

Akkor is, és most is az volt az érzésem, hogy a lakógyűlésen a lakók csak mellékszereplők, részei annak a követelménynek, melyet hónapról-hónapra újra ki lehet pipálni.

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

A blog válaszol - Sosem adjuk fel!

"Kedves XY! Először is elnézést kérek a tolakodásért, hogy ismerősnek jelöltem, de ha önök azok akik a feljelentést megtették, akkor jó helyen járok. Először is gratulálok azért a bátor és emberséges kiállásért, amit a betegekért megtettek. Én azért írok önöknek, mert a feleségemmel is egy hasonló aljas dolog történt, a Bp-i Erzsébet kórház krízis osztályán. Röviden: A feleségem bent feküdt és oly mértékben le volt gyógyszerezve, hogy volt eset, hogy engem sem ismert meg. Ezt az állapotát használta ki egy ott dolgozó ápoló. Miután hazajött és tisztult az állapota, kezdetben zavarosan, később már részletesebben kezdte mondani, azt, hogy ott bent ráesett egy ápoló. A feljelentést megtettük, és bizonyítani tudtuk a dolgokat, az ápoló először tagadott, majd a bizonyítékok hatására részleges beismerő vallomást tett. Ennek ellenére a kórház tagadta az esetet, azt állítva: a gyógyszerezés okozta hallucinálásról van szó. Ez 2002-ben történt. Mindent elkövettünk, Újság, Tv, és a nyilvánosság, bizonyíték hiányában a nyomozást megszüntették, de sikerült vádat emelni az ápoló ellen, aki a tárgyalásra nem jelent meg. Az ellene kiadott körözés során előállították, majd állítólag "tévedésből" kiengedték, ezután külföldre távozott. A mai napig nem történt semmi, a nemzetközi kőrözést nem adják ki ellene.
Az ügy során sok embert ismertünk meg, akik hasonlóan jártak, sőt egy ott dolgozó ember elmondta, hogy az ápolók már előre kinézik maguknak, és lefoglalják a beérkező betegeket, akivel aztán leszedált állapotban azt tehetnek amit akarnak. Az eseten máig nem vagyunk túl. Olyan megalázásban volt részünk, a kórház, a rendőrség és a bíróság részéről, hogy soha nem fogjuk feldolgozni. A feleségemet a mai napig kezeli egy privát doktornő. Kérem önöket, hogy tartsanak ki, és ha kell, mi is elmondjuk ország-világ előtt, hogyan gyógyítanak a pszichiátrián, Magyarországon 2010-ben. A vezetők elnézik, eltussolják az igazságot, nehogy őket is felelősségre lehessen vonni. Elnézést, hogy feltartottam, de jólesett elmondani és ezzel igazolást adni ahhoz a bátor lépésre, amit Önök a kollégáival felvállaltak. Szívesen vennénk ha válaszolna,vagy telefonon megkeresne!"

Teljes név és cím telefonnal megadva.

Köszönjük olvasónknak!

---------------------------------------------------------------------------

Mélyen megrendített az önökkel történt eset, melyet ezúton megköszönünk, hogy megosztotta velünk. Fogadja legmélyebb együttérzésünket!
Biztatása ösztönzőleg hat, a két ápolónővel kapcsolatos gratulációjához csak csatlakozni tudunk.

Isten nem ver bottal… Tapasztalatból tudom, hogy mindenki megkapja a büntetését. Nem feltétlen odaát, vagy itt és most az igazságszolgáltatás által, hanem minden elkövető önmagában hordozza bűnét, annak terhét… Büntetése, - ahogyan mondani szoktam - az, hogy össze van zárva saját magával 24 órán keresztül, s ettől nem szabadul meg soha!

Mindazonáltal hiszem, hogy a szenvedésnek is van, lehet értelme, sőt, nemesebb célra felajánlva átértékelődhet. (lásd: ITT!)
Kívánom, hogy minél előbb túl tudjanak lépni ezen a tragédián, és meghurcoltatáson!

Protest és Perennis

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 26., csütörtök

Számvetés II.

Kérdezi tőlem egy kolléganő, hogy mit tettem le az asztalra 10 év alatt? Persze a kérdésében benne van a véleménye, hovatartozása, válasza: „Semmit!”

Kicsit elgondolkoztam, tényleg mit is csináltam itt az elmúlt tíz évben. Mit tettem le az asztalra?

Néhány dolgot megemlítek, amit lehet, hogy sokan nem is tudnak az ápolók közül, mivel nem voltak közvetlen tanúi a munkámnak.

- Zsebpénzosztással kezdtem négy osztályon, hogy megismerjem a betegeket, és az intézményben folyó munkát… Nem volt visszaélés 9 hónap alatt…

- Az intézmény, valamint az ellátott és gondnoka között létrejött megállapodást elkészítettem, bevezettem (tervezéstől, a megvalósításig);

- Megszerveztem az előgondozást, elkészítettem hozzá a protokollt. Szoros együttműködést építettem ki az intézmény illetékességi területén (szociális, egészségügyi intézmények, hatóságok, hivatalok, szociális ellátó rendszer, egyházak, civil szervezetek, személyes kapcsolatok…);

- Az előgondozást négy évig végeztem, folyamatosan tartva a kapcsolatot a várakozókkal a bekerülésig. A várakozó listát folyamatosan figyelemmel kísértem. A soronkívüli bekerülést a jelentkezők állapota, helyzete, rászorultsága határozta meg, nem más.

- Aktív tagja voltam a szakmai team-nek;

- Az 1. és 2. ápolási osztályokon is, a legtöbb beteget sikerült bevonnom a foglalkoztatásba. Bevezettem a rendszeres ülőtornát, vendég lakót hívtam közös éneklésre, zenélésre… Egyéni foglalkoztatásra is volt mód, lehetőség, és igény is, főleg az ágyhoz kötötteknél…

- Megküzdöttem a foglalkoztatós kollégákkal szembeni általános ellenszenvvel, ellenállással, valamint a személyemet érintő negatív instrukciókkal;

- A közalkalmazotti tanács elnöke, majd tagjaként lehetőségeimhez, tudásomhoz mérten felelősen képviseltem a munkatársakat, az intézményt és a szociális szakmát;
- Szakmai tanulmányi út szervezése - Bp. IMEI, Köztemető 301. parcella, OPNI, Dzsumbuj (kivülről);

- Új foglalkoztatási formákat vezettem be: Bibliaóra, Vak csoport, Tolókocsisokkal séta, Ülőtorna, Filmklub, Énekkar, Zenehallgatás (klasszikus);

- Ünnepségek bevezetése, szervezése az intézményben; Nevemhez köthető: Október 23. és Augusztus 20. megünneplése;

- Az ünnepek eredeti jelentéstartalmának visszaadásában nagy szerepem volt;

- Kirándulások szervezése (Ópusztaszer 2x, Hollókő);

- 7. osztály lakóival délelőtti sóstói fürdőzés (ez nem lényeges, de egy „nemtudomka” hiányolta részvételemet az ilyen típusú foglalkozáson);
- Énekkar megalakítása, közös éneklés tanítása (himnuszok, népdalok, hazafias énekek, katonadalok;)

- Felkészülés, fellépések az énekkarral: Kulturális Seregszemle, Költészet napja, Jótékonysági Hangverseny, Esélyegyenlőségi nap, Szociális Munka napja, Máris tanya, intézményi ünnepségek...

- Részt vettem Budapesten, a közösségi pszichiátriai gondozás képzésen;
- Egy kolléganő temetésén, - családja kérésére - búcsúbeszédet mondtam (miután a vezetés elhatárolódott a felkéréstől);

- Éves beszámolók, foglalkoztatottak értékelésének készítése, intézményi beszámoló és munkaterv értékelése, aláírása;
- Sikeresen szakvizsgáztam;

- Igyekeztem az egyéni érdekeim fölé helyezni hazám, a lakók, a kollégák képviseletét, munkámban pedig a szakmai és etikai szempontokat. Tettem és teszem ezt akkor is, amikor ezért elmarasztalás ér;

Mindenkinek ajánlom, hogy munkájával kapcsolatban készítsen hasonló számvetést! Nem a főnökének, saját magának. Segít az önértékelésben, önbecsülésben és ösztönzőleg hathat. Erre pedig mindannyiunknak igen nagy szüksége van.

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 25., szerda

Bevallom...

Az mondják, hogy „vallatom a betegeket” – állítja egy ápolónő.

Helyettesítés gyanánt másodmagammal felkértek, egy beteg járókerettel történő sétáltatására az osztályán. Nem értettem mért kell hozzá két ember, míg nem konstatáltam a helyzetet.

A járókerete alacsonyabb a kelleténél, így előrehajolni kényszerül, hogy a biztonságos támasztékot elérje. Ellentétes instrukciót adtunk: az ápolók szerint minden lépésnél be kell lépnie a járókeret közepébe, és mellé zárni a másik lábbal, én pedig nem engedtem a keretbe lépést csak a lábfejéig. Ha az ő utasításuknak megfelelően belép mindkét lábbal, akkor könnyen elveszti az egyensúlyát, ami korábban - elmondása szerint - meg is történt, mert hanyatt esett. Ezért kell a két ember, egy előre, egy hátra. Járását nem csak gyengesége, és az alacsony járókeret, hanem a rossz instrukciók is nehezítik, sőt veszélyeztetik. Első nap egyedül sétáltattam, vele szemben állva hátrafelé menve, nehogy előre essen. Folyamatos irányítást (szóbeli és manuális facilitálást) igényelt, de bár gyönge volt, nem volt bizonytalan.

Sétáltatás után kimelegedve a szobájában arról panaszkodott a nővérnek jelenlétünkben, hogy jó lenne már megfürödni!

- Majd este lesz a fürdés, és akkor fürödhet!

- Nem úgy, rendesen! Tudja, hogy ne a betegek fürdessenek!

Néhány másodperces csönd, kínos volt, nem lett volna szabad hallanunk. Egyértelművé vált, hogy nem a szakmai előírások szerint történik a fürdetés… A beszélgetést, hogy ne legyen kellemetlen a nővérnek sem, más témára tereltük. Nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom, más is hibázhat. (Nem is írtam volna róla, ha nem vádolnak meg vallatással, meg azzal, hogy még egy lakót se tudok sétáltatni!)

Láttam a nővér arcát, s csak reméltem, hogy ezért a megjegyzésért nem kap majd ki a beteg.

Másnap újra mentünk és kíváncsi voltam, hogy mi történt a megjegyzését követően. Amit nem akartunk megtudni, azt már megtudtuk előző nap, hogy a betegek is fürdetik társaikat! Én nem arra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy volt e fejmosás, ezért megkérdeztem tőle:

- Sikerült megfürödni rendesen?

- Igen, rendesen. Minket mindig az ápolók fürdetnek nővérke!

Bevallom önöknek, nem vallatok. Távol áll tőlem.

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 22., vasárnap

Egyke lettem...

Mostanában állandóan változnak a munkaköri leírások… legalábbis az enyémek!

Lassan egy éve, hogy szakvizsga után - akaratom ellenére (erről papírom is van!) -, áthelyeztek egy másik munkakörbe, szociális ügyintézőnek fél állásba, a másik felére meghagytak foglalkoztatás-szervezőnek!

Aztán kiderült, amit előre jeleztem, hogy ez nem fél állás, nem is egy személyes, és visszakértem az előző munkakörömet… Még mielőtt visszakaptam volna, módosították a munkaköri leírásomat, mert bele kellett venni, hogy én a kétprofilú intézményben a fogyatékosok ellátásának státuszán vagyok. Meglepetésemre egy héttel később visszaadták eredeti munkakörömet, módosítás nélkül, de azért olvassam át, megjegyzéssel… Átolvastam, nem vettem észre változást… Majd egy hét múlva kiderül, hogy pszichiátriai betegek ellátására módosították a leírást.

Az elkészült hálótervet (foglalkoztatási terv – nevekkel, időponttal) egy tollvonással áthúzza a főorvos asszony (Dr. Szűcs) – megjegyzem tavaly pont így történt -, és újat kell készíteni. Új a koncepció! A tizenhárom főből 8 fő dolgozik hálóterves foglalkoztatásban, ebből hét fő (pedagógus, vagy majdnem pedagógus) a fogyatékosokkal, egy fő az összes pszichiátriai beteggel. Ha valaki félreértené, nem oktatási intézmény vagyunk, nem is gyermekintézmény, ahol iskolaköteles korú és tanulásra fogékony gyermekek élnek. Találják ki, ki az az egy fő, akiben ilyen nagy a bizalmuk, s akit ilyen nagy megtiszteltetés ért! Igen, én vagyok.

Kérdeztem, hogy én egyedül foglalkozom csak a pszichiátriai betegekkel? A válasz, igen!

És kik a többiek, ezen a státuszon? Azt ők (munkahelyi vezetőm, valamint helyettese, és annak helyettese) nem tudják, őket erről nem tájékoztatta a szakmai vezető! Erre a kérdésemre pár nap múlva se tudták a választ, de kérésemre – átadták egy részét a pszichiátriai betegek névsorának – mondván, kivették belőle azokat, akiket – szerintük – nem kell (vagy nem lehet) foglalkoztatnom… A nyolcvan-pár főből szabadon választhatok… Három témakör mentén, kell szerveznem 5-8 fős csoportokat: életmód, adaptív viselkedés, stressz kezelés. Ha kitaláltam, hogy milyen csoportokat szervezek, meg kell írnom hozzá a foglalkozási protokollokat (pl: botorkálásról). Amikor vezető voltam, az összes protokollt én írtam, mert egyfelől az én dolgom volt, másfelől én tudtam, hogy mit miért kérek, és várok el… Bár, abban az időben még nem protokollnak hívtuk, s nem is kellett ilyet készíteni! Ma a vezetők a dolgozókkal írattatják meg, aztán ők meg benyújtják… Igaz, ők maguk sem tudják, mit akarnak! Az egyik foglalkozásomról úgy íratta meg egy kolléganőmmel a foglalkozás protokollját a felettesem, hogy nem tudtam róla, sőt, sem a kolléganő, sem a vezetőnő, sem más, nem volt jelen egy foglalkozáson sem! Egy év múlva, véletlenül került a kezembe, és igen elcsodálkoztam rajta, mivel teljesen más foglalkozásról olvashattam…

Szóval szerintük nekünk kell kitalálni a munkánkat, a csoportjainkat, nekünk kell lakókat szerezni, megszervezni, nekünk kell megírni, alátámasztani, nekünk kell egyeztetni (persze nincs kivel, miről), nekünk kell mindent megcsinálni. Önök szerint ez normális? Miután mindez elkészül a hálótervvel egyetemben, a főorvosnő egy tollvonással áthúzza… Mert nálunk ehhez igen értenek! Egyik évben így követeli meg a szakmai vezető, a következőben az ellenkező módon…

Ha nekem kell kitalálnom mindent, akkor a vezetők miért kapják a fizetésüket? Mi az ő koncepciójuk, hol az ő szaktudásuk, s felelősségük?

Visszatérve, miután megírtam és megszerveztem, le kell adnom jövő szerdára… Van rá két napom, bocsánat két és fél… mert közben azért dolgoznom is kell…

Ha mégis leadom, (összecsapnám hasraütésszerűen), akkor is változni fog, tudtam meg sejtelmesen felettesemtől… pl. a Bibliaórák és hasonlók… amire majd később visszatérünk! Tudom, hogy tudja, hogy tudom, de meghagyom a titoktudó tudatában, ha neki ez a fontos! Én tudok titkot tartani…

Még itt vannak?

Nincs itt semmi gond, van hét ember a csoportban, aki eldönti, ki mit csinál majd, ki kivel dolgozik, kit hova kell sorolni, ki kivel van egy irodába, ki kivel megy kirándulni, majd kivel nem megy… Kit fogadnak be, kit utálnak és közösítenek ki!

Hátradőlnek, meg sem lepődnek, mert azt hiszik az a csoportdinamika, hogy mindig mást kell utálni, vagy ajnározni! Mindenesetre, mindent izomból tesznek… Ehhez van tudásuk, és rutinjuk!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 21., szombat

Nem történt semmi...

A belső, a fenntartói, a módszertani, a gyámhivatali, a minisztériumi valamint a helyi, illetve megyei médiumok szerint a hivatalos álláspont: az intézményünkben „Nem történt semmi!”

A blogunkon feltárt visszaélések, - bár cáfolatra az illetékesek nem méltatták - szerintük nem történtek meg! Sőt, hivatalosan is megállapítást nyert: nem történt semmi! Csak hazugságok, rágalmak, rosszindulatú megjegyzések olvashatóak, amikkel szándékosan járatjuk le az intézményt! Ismerősen csengő állásfoglalás ez, napjaink politikai, történelmi eseményeiből…

Akaratlanul is észrevettünk azonban néhány változást, változtatást intézményünkben, amit ezúton kívánok közkinccsé tenni. Ha nem történt semmi, és a visszaélések – legyenek bármilyen jellegűek – nem történtek meg, akkor miért volt ezekre szükség? Természetesen nem állítható, hogy a felsoroltak mindegyike ok-okozati összefüggésbe hozható a feltárt visszásságokkal, de mindenestre érdemes elgondolkozni rajta!

Zádory Édua tervezett jótékonysági koncertjének elmaradása (?);
Biztonsági kamerák felhelyezése a 7. osztályra;
Bántalmazással vádolt ápolók ideiglenes áthelyezése másik osztályra;
Három ápoló letartóztatása, előzetesbe helyezése;
Kevesebb „elcsúszás” a vizesblokkokban;
Lényegesen kevesebb mentő riasztás;
Látogatók, hozzátartozók nevének regisztrálása;
Gazdasági vezető felesége új munkahelyet keresett;
Rotary klub által támogatott, intézményünkben folyó munka felmagasztalásáról szóló, nagy szabású dokumentumfilm bemutatásának elmaradása;
Rendkívüli összdolgozói értekezlet összehívása: két feljelentő ápolónő elmarasztalása, blogírás tiltása;
A blog társszerzőjének folyamatos ellehetetlenítése, vezetői felszólítás kiközösítésére;
A blog társszerzője ellen három összeférhetetlenségi indítvány kezdeményezése, benyújtása;
Kísérlet a blog monitorozására;
Aláírásgyűjtés a blogra belépők IP címének kiadatására, azonosítására!?
Dolgozói Farsang elmaradása;
Ellenblog létrehozása, támogatása a vezetők részéről;
Balatoni nyaralás elmaradása;

Sikondai nyaralás elmaradása;
Előző évi nyaraltatások tábori névsorainak „módosítása” (40-40 fő eltüntetése papíron!)
Lakók részére rendszeresen szervezett osztályos kirándulás elmaradása (9. o.);
A tüntetésen való részvételre buzdítás nyomásgyakorlással (aláírásgyűjtés, jelenlét ellenőrzése!);
Tüntetés a médiában megjelent hírekkel szemben, valamint a letartóztatottak mellett való kiállás;
Tüntetés szervezése a bloggerek lakása előtt (sikertelen);
Újabb jogász alkalmazása (7. o.);
Bloggerrek, hozzászólók megfenyegetése a helyi (megyei) politika képviselőjétől;
Vezetők jelenléti ívének titkosítása;
Közalkalmazotti tanács visszahívásának szervezése, aláírásgyűjtéssel;
Új közalkalmazotti tanács választásának megindítása;
Intézményi terror elhatalmasodása – fenyegetések, vádaskodások napi szintű megjelenése;
Blogra írás tiltása, blog olvasásért elmarasztalás;

Feljelentés a blog ellen (sikertelen);
Internetes hozzáférés korlátozása (blog) a munkahelyen;
Kémprogram telepítése a belső hálózati gépekre;
Blogger viszonperrel, kirúgással való megfenyegetése, hivatalos személy részéről;
Blogger megfenyegetése tettlegességgel, munkája végzése közben;
Rotary klub internetes elérhetőségének megszűnése;
Vezetői névnapozás elmaradása;

És a többi…

Reméljük a fenti felsorolással sikerült önöket is meggyőzni, hogy valóban nem történt semmi!

Mi türelmesek vagyunk, és még mindig várjuk, hogy valami történjen végre!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 17., kedd

Rombolók

VI. Szakmai presztízs

A szociális szférában tapasztaltakat néhány eset kapcsán szeretném bemutatni:

Kórházi ápolókat, szakasszisztenseket - gazdasági megfontolásra hivatkozva – rendszerességgel, portai szolgálat ellátására utasítanak, egy Hospinvest által vezetett súlyponti kórházban.

Aki ezt „kiokosodta”, az, vagy nem rendelkezik szakmai identitással, rálátással, munkajogi ismeretekkel, vagy tudatos rombolásról beszélhetünk. Ha az elsőről van szó, akkor alkalmatlan egy olyan jogkörre, amelyben ilyen döntést hozhat, tehát nagyon gyorsan kell meneszteni, hogy többet ne ártson. Ha a másodikról van szó, akkor arról is határozni kell, hogy soha többet ne kerülhessen olyan pozícióba, ahol kárt okozhat.

Bentlakásos szociális intézmény felsőfokú végzettségű, foglalkoztatást szervező munkatársait a lakók üdültetésén, mosogatni viszik magukkal. Nem a lakók kulturált szabadidős tevékenységének a szervezésére, amire hivatottak, - mondják: arra ott vannak az ápoló kísérők -, hanem a konyhai dolgozók mellé mosogatni! 80 fő fölötti létszámról van szó, naponta háromszori étkeztetés, főzéssel.

A feladat nemcsak a szakmai munka presztízséhez, a munkakör kompetenciájához, hanem az intézményi hierarchiához is méltatlan. Rombolja a szakma – amúgy is megnyirbált - presztízsét, hitelességét, s ráadásul semmibe veszi a hatályos munkajogi, közegészségügyi jogszabályokat. Nemcsak, hogy nem mosogathatnak, - mivel nincs hozzá ÁNTSZ által előírt érvényes egészségügyi alkalmassági vizsgájuk -, még a konyha területére sem léphetnek be!

Mindenki tisztában van a fentiek aggályos voltával, mégis elvárja a vezetés, a kollégák pedig egzisztenciájukat féltve, eleget tesznek a jogtalan elvárásoknak.

Önök szerint hova vezet ez a rövidlátás?

Folyt. köv.

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 16., hétfő

Nem értenek a szóból

Ma megint osztás volt… Általában minden munkatársin van valami blog”ok”. Jól bevált taktikát követnek, mindig más hoz fel témát, mintha spontán megjegyzés lenne csak… A lényeg a blog, vagy annak következményei…

Ma beszámoltak a vizsgálat eredményéről, melyet a hőségriadó alkalmával történt rendezvények kapcsán vizsgáltak, és mindent rendbe találtak, mivel a dolgozók körültekintően jártak el. Úgy hogy kár volt, a feljelentgetés és az egész hajcihő! Ebben egyet értünk, mondom… (Rossz válasz: Én csak ne értsek egyet! - gondolom* A szerk.)
Majd tovább folytatva azt mondja a tanul(t) kolléga, hogy legyek kedves, őt hagyjam ki legközelebb az én ügyemből, ti. behívatta a rendőrség tanúmeghallgatásra (arra gondol, amikor a Kp-né megfenyegetett)! Szerinte ez az én magánügyem… Ezzel a többiek is egyet értettek… Hogy miért, magánügy, vagy, hogy mit kellett volna tennem, azt nem tudták megmondatni, de hát, ha nekem kell blog, akkor viseljem a következményét!

Gy.I. kollégám (bár nem kérdeztem) elmondta, hogy neki egészségügyi végzettsége van: szociális ápoló és gondozó… Bevallom én sem tudtam pontosan, bár nem is foglalkoztam vele… Azt is megtudtam, hogy az OPNI-ban ő osztályvezető ápoló volt, erről neki papírja is van… Ha kell, behozza, megmutatja. Aztán megjegyzi nekem - mindenki előtt -, hogy ő, már az én helyemben régen elment volna az intézményből. Mindenkinek jobb lenne…
Elmondták, hogy B. Briginek is van egészségügyi végzettsége, szintén az ipariba szerezte, érettségivel együtt. Ezt se tudtam, igaz ezt sem kérdeztem…

Nem értem. Pár évvel ezelőtt még nem mondtak volna ilyen butaságokat a szakemberek, hogy a munkahelyen történt fenyegetés, vagy szexualitás az magánügy…
Igen, de azóta eltelt pár év, s mintha fordított arányban történnének a dolgok: minél többet tanul valaki, annál kevesebb tudás birtokába jut! Ha ez igaz, akkor nagyon nagy a baj! Vagy az emberek nem taníthatóak, vagy a képzés nem tud eleget tenni a szakmai és morális elvárásoknak. Vagy ez lenne a cél? Netán a szakmát kell lezülleszteni a képzés, vagy a pályára tódulók színvonalára? Ezért nincs alkalmassági szűrés az egész szociális szférában? Ezért jutottunk oda, ahol most toporgunk?
De ez már egy újabb összeesküvés elmélet!

Reméljük hamarosan nemcsak kérdéseink, hanem válaszaink is lesznek!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 9., hétfő

Napi adag...

Ma megint osztás volt… Általában minden munkatársin van valami blog”ok”. Jól bevált taktikát követnek, mindig más hoz fel témát, mintha spontán megjegyzés lenne csak… A lényeg a blog, vagy annak következményei…

Ma beszámoltak a vizsgálat eredményéről, melyet a hőségriadó alkalmával történt rendezvények kapcsán vizsgáltak, és mindent rendbe találtak, mivel a dolgozók körültekintően jártak el. Úgy hogy kár volt, a feljelengetés és az egész hajcihő! Ebben egyet értünk, mondom… (Rossz válasz: Én csak ne értsek egyet! - gondolom* A szerk.)
Majd tovább folytatva azt mondja a tanul(t) kolléga, hogy legyek kedves, őt hagyjam ki legközelebb az én ügyemből, ti. behívatta a rendőrség tanúmeghallgatásra (arra gondol, amikor a Kp-né megfenyegetett)! Szerinte ez az én magánügyem… Ezzel a többiek is egyet értettek… Hogy miért, magánügy, vagy, hogy mit kellett volna tennem, azt nem tudták megmondatni, de hát, ha nekem kell blog, akkor viseljem a következményét!

Gy.I. kollégám (bár nem kérdeztem) elmondta, hogy neki egészségügyi végzettsége van: szociális ápoló és gondozó… Bevallom én sem tudtam pontosan, bár nem is foglalkoztam vele… Azt is megtudtam, hogy az OPNI-ban ő osztályvezető ápoló volt, erről neki papírja is van… Ha kell, behozza, megmutatja. Aztán megjegyzi nekem - mindenki előtt -, hogy ő, már az én helyemben régen elment volna az intézményből. Mindenkinek jobb lenne…
Elmondták, hogy B. Briginek is van egészségügyi végzettsége, szintén az ipariba szerezte, érettségivel együtt. Ezt se tudtam, igaz ezt sem kérdeztem…

Nem értem. Pár évvel ezelőtt még nem mondtak volna ilyen butaságokat a szakemberek, hogy a munkahelyen történt fenyegetés, vagy szexualitás az magánügy…
Igen, de azóta eltelt pár év, s mintha fordított arányban történnének a dolgok: minél többet tanul valaki, annál kevesebb tudás birtokába jut! Ha ez igaz, akkor nagyon nagy a baj! Vagy az emberek nem taníthatóak, vagy a képzés nem tud eleget tenni a szakmai és morális elvárásoknak. Vagy ez lenne a cél? Netán a szakmát kell lezülleszteni a képzés, vagy a pályára tódulók színvonalára? Ezért nincs alkalmassági szűrés az egész szociális szférában? Ezért jutottunk oda, ahol most toporgunk?
De ez már egy újabb összeesküvés elmélet!

Reméljük hamarosan nemcsak kérdéseink, hanem válaszaink is lesznek!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 7., szombat

Szándékos veszélyeztetés II.

Visszagondoltam néhány esetre, amikor közalkalmazotti tanácstagként, tanácsért megkerestek a munkatársak… Először mindenkit igazgatónőhöz, majd a munkahelyi üzemorvoshoz irányítottam, hogy kérjen igazolást… Sajnos sikeres esetről nem tudok beszámolni. Miről is van szó?

Súlyos, műtött beteg kollégákat - kérésük ellenére -, nehéz fizikai munkát igénylő ápolási osztályra helyeznek vissza dolgozni. Nem csak kérésüket, hanem egészségi állapotukat is figyelmen kívül hagyják, sőt a szakorvosi javaslatot is! A vezetők válaszai ugyanarra a sémára épülnek, miszerint: rád ott van szükség, vagy szó se lehet róla, vagy, ha nem birja, nem kell itt dolgozni! Akinek a betegsége pszichoszomatikus eredetű, vagy maga is potenciális pszichiátriai beteg, azt szándékosan olyan osztályra helyezik át dolgozni, ahol a pszichés megterhelés a sokszorosa az előzőnek! Kérése ellenére! Az is előfordul, hogy ki van adva: „Ki kell csinálni!”

Igaz, ezt nem mindenkivel teszik meg, de vannak a vezetők által kiszemelt emberek, akikkel mind ezt teszik, s vannak, akikkel csak a hatalmukat próbálják fitogtatni. Mindezt egy – véleményem szerint erősen vitatható - munkajogi szabályra hivatkozva, miszerint mindenki az intézmény alkalmazásában áll, nem pedig egy bizonyos részlegen belül… Minden áthelyezés ugyanis ugyanolyan stressz, mint egy teljesen új munkahely, kivéve, hogy itt esélye sincs annak, hogy jobbat kap! Az a szakmai érv pedig, mely szerint: „A rotációra a pszichés megterhelés csökkentése miatt van szükség!” - több, mint cinizmus, a dolgok jelen állása szerint.

Voltak olyan ápolók, akiket súlyos csalás eltussolására úgy vettek rá, hogy megfenyegették, ha nem teszed meg, áthelyeztetlek egy olyan osztályra, ahol az egészségi állapotod miatt nem fogod bírni a munkát! Ez bizony felér a család éhenhalásával (sokaknak ugyanis munkanélküli a párja, vagy a nagykorú eltartott gyermeke…). A büntetőjogi vonatkozását most nem is említem.

Sokan igyekeztek helytállni, tovább veszélyeztetve egészségüket, betegségük kiújulását, vagy állapotuk rosszabbodását. Néhány empatikusabb kolléga, próbálta kikímélni őket, de ezt mindenki tudja, hogy sokáig nem lehet bírni…

Míg Nyugat – Európában számos helyen már nem finanszírozzák, ha a dolgozó pl. megemelés miatt lebetegszik, nálunk még mindig meg kell szakadni az ápolóknak… Ott már mindenütt emelőgépek segítik a munkát, amit kötelesek használni, ugyanis sehol, senkinek sem éri meg, ha a munkatársak lerobbannak. Sem a betegnek, akit el kell látni, s akinek nem jó, ha állandóan új dolgozót lát, akit nem ismer, akiben nem bízik. Nem jó az intézménynek sem, mert új dolgozót kell felvenni, betanítani, vagy a megmaradt – amúgy is megterhelt - ápolókat kell még nagyobb terhelésnek kitenni. A dolgozónak lelkiismeret furdalása van, mert úgy érzi cserbenhagyta kollégáit, a többiek pedig a rájuk testált többlet teher alatt, nem az inadekvát vezetést, hanem – sok esetben felsőbb biztatásra - a beteg kollégát hibáztatják majd. Fizetheti a táppénzt, ami senkinek sem jó. A megbetegített dolgozó a lényegesen kevesebb jövedelemmel veszélyezteti a család megélhetését. A társadalomnak újabb beteget kell eltartania – hosszabb rövidebb távon -, netán korai nyugdíjaztatás és sorolhatnánk. A rosszindulatú, megalapozatlan feljelentgetések miatti vizsgálatok (pl. táppénzcsalás) pedig rengeteg pénzbe kerülnek az adófizetőknek.

Akik ismerik intézményünk viszonyait, azok jól tudják, hogy a fentiek sajnos nem egyedi esetek.

Kérem jogászok szíves tájékoztatását anonim levélben, milyen lehetőség adódik a fentiek megszüntetésére!

Természetesen azon az egyszerű lépésen túlmenően, hogy a fenntartó meneszti az egész vezetését az intézménynek!

Kérjük továbbá, hogy rendeljék el, hogy független szakértőkből álló csoport, vizsgálja meg az intézmény dolgozóinak mentális állapotát, hogy reális képet kapjanak a nálunk uralkodó viszonyokról, s hogy a szükséges és halaszthatatlan lépéseket végre megtegyék, immár nemcsak csak büntetőjogi vonatkozás következtében, hanem szándékos veszélyeztetés miatt is!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

Vizsgálat szándékos veszélyeztetés miatt

A hőségriadó napján rendezett intézményi kirándulás, és szabadtéri sportnap rendezvény miatt - egy bejelentés kapcsán - vizsgálat zajlott az intézményben, hogy történt e szándékos veszélyeztetés.

Szúrópróba szerűen engem is meghallgattak, s számtalan kérdést intéztek hozzám, immár a vizsgálat tárgyán túlmutatva. Őszinte érdeklődésük, tájékozottságuk engem is meglepett.

A kollégák által készített írásos beszámolóban, amit a vizsgálatot végzők elé tártak, benne szerepelt, hogy a garai intézmény is elvitte kirándulni a hőségriadóban a lakóit, ugyanoda, a szegedi Vadasparkba! Azt tanácsoltam nekik, hogy ezt fontolják meg, hogy benne maradjon-e! De ők büszkén vállalva, ragaszkodtak hozzá!

Gondolom, most már hivatalból, a garai otthonban is vizsgálódni fognak…

Személy szerint én egyetlen kérdést tettem volna föl: Voltak e kirándulni, illetve rendeztek e szabadtéri sportversenyt az országosan elrendelt hőségriasztás napján? Igen, vagy nem?

Ettől azonban alaposabbak voltak, sok minden érdekelte őket… Igyekeztem minden kérdésükre, legjobb tudásom, tapasztalatom szerint választ adni… Nem indulatból, nem is haragból – szerencsére ezektől jól tudom mentesíteni magam - , hanem tárgyilagosan, szakmai szempontok alapján…

Tovább gondolva a beszélgetést, az jutott eszembe, hogy a vezetők, akik a lakókat, figyelmetlenségből, tudatlanságból, vagy mulasztásból veszélyeztetésnek teszik ki, miért is ne tennék ezt a kollégákkal… Sőt!

Előzmény: ITT!

Folytatása következik: Szándékos veszélyeztetés II.: ITT!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

2010. augusztus 3., kedd

Szabad a választás?

Aláírásgyűjtést kezdeményezett egy volt közalkalmazotti tanácstag, a közalkalmazotti tanács visszahívásáról.

A 210 dolgozó közül 110-en írták alá. Minden részleg megkapta a levelét, melyet részlegenként vissza kellett juttatni a kezdeményezőnek, - aki nem mellesleg, az orvos házaspár közvetlen irányítása alatt tevékenykedik, - majd áttekintés után, átadták a közalkalmazotti tanács elnökének! Mindenki tudhatta, ha nem írja alá, ehhez mit fognak szólni a vezetők, akik maguk is, mint közalkalmazottak aláírták… Közben láthatták, ki az, aki aláír, és ki az, aki ellentmond a vezetésnek!

Normális esetben kiraknak egy ívet, központi helyen, s aki akarja, aláírja, aki akarja nem. Ne feledjék, túl vagyunk egy tüntetésen, ahol a résztvevőknek épp csak blokkolni nem kellett, mint régen a gyárban. Aki bátorkodott távol maradni, az pedig hallgathatta a megjegyzéseket. Többen szabadságukról is visszautaztak a tüntetésre, mert nem mertek hiányozni!

Kérésemre ma megmutatták nekem a listát… Azon döbbentem meg, hogy olyanok is aláírták, akik a tüntetésen nem önként vettek részt, sőt akik megtagadták a részvételt… Néhányan elmondták, hogy nem tudtak mit tenni, aláírták, mert nagyon nagy nyomás volt rajtuk!

A visszahívás személyem ellen irányult, legalábbis erről értesített korábban a tüntetés szervezője. Teljesen felesleges volt, semmi szükség nem volt rá, elég lett volna, ha az öt főből, hárman lemondanak…

Igaz, akkor elmaradt volna a szervezkedés, a körlevél végig vitele, átadás-átvétele, aláírattatása, a velejáró hangoskodás, a véleménynyilvánítás, a közös felháborodás, a nyomásgyakorlás, a kiállás, a demonstrálás, a bólogatás és a többi teátrális megnyilvánulás!

Lényeg az, hogy ma megtörtént a tanács feloszlatása, és három embert felkért az elnök (7.o. főnővére) a választás lebonyolítására, valamint a szavazatszámlálásra. Hát mit mondjak, a pártatlanság fogalma nem jutott eszembe a személyek neve hallatán, ezért javasoltam, legyenek ott független megfigyelők…

Gondolom ez is egy újabb javaslat, ami ott végzi, ahol a többi… Ha mégsem, akkor sem érhet sokat, hiszem csak szabad ember választhat szabadon.

Nem szerencsés a választás időpontja, legalábbis akkor, ha működő tanácsot szeretnének választani! De ezt ők is pontosan tudják.

Megfélemlített embereknek nem lehet a nyakába sózni egy „demokratikus választást”! Amíg a munkahelyi terror tart, addig semmi értelme ezeknek.

Ahogyan Balczó András mondotta: „A demokrácia felnőtt emberekre van kitalálva, nem félrevezetett emberekre… Hódít a lazaság, az erkölcstelenség, a liberalizmus… a liberalizmus viszont az istentagadás fedőneve.”

Azt is mondhatnám, hogy az ördöggel cimborál, aki támogatja az újabb, irányított választást!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

Szándékos veszélyeztetés?

Újabb vizsgálat, egy újabb bejelentés alapján. A mai munkatársi értekezleten (mentálhigiénés csoport) felolvasták a megyei fenntartó elkövetkező vizsgálatáról szóló tájékoztatást, melyben megnevezik a feljelentőket, a vizsgálatot végzőket, hosszasan taglalva az eljárás menetét, annak előkészítésére vonatkozó teendőket, stb…

A vizsgálat tárgya, az intézményben élő betegek kánikulában (vörös riasztás) történő kirándultatása, valamint szabadtéri sportverseny rendezése. Vizsgálják, hogy történt-e szándékos veszélyeztetés.

Emlékszem, amikor megtudtam, hogy szabadtéri programok vannak kiírva arra a napra, kérdeztem két érintett kollégámat, hogy miért most, és miért kint, a válasz annyi volt: "mert egyszer már elnapolták…"(!) Nem értettem vele egyet.

Kétségkívül, alaposan és körültekintően felkészültek, felkészítették a lakókat a kirándulásra, s a sportverseny is – a lehetőségekhez képest – körültekintően zajlott: árnyék, üdítő… egyetlen dolgot leszámítva, a hőséget!
.

Ez a probléma ugyanazt a kérdést veti föl számomra, mint a nyaraltatásnál a mosogatás kérdése. Ha az ÁNTSZ tiltja járványügyi, vagy egyéb okból, hogy én, a konyha területére belépjek, akkor hogyan oszthatnak be mosogatni nem konyhai dolgozóként? Önkéntességre hivatkozni pedig, több mint tévedés, ráadásul nem is igaz. Ha az ÁNTSZ hőségriadót rendel el országosan, felszólítva az embereket, hogy csak az tartózkodjon a szabadban, aki nem tehet másként, akkor mi ezt, miért nem tudjuk betarta(t)ni? Ezt hívják véleményem szerint öntörvényűségnek!

Én a sportversenyre voltam beosztva, s bár a kollégák mentesítettek a cipekedéstől, délre már nekem is megfájdult a fejem a hőségtől.

Mivel a feljelentésre valószínűleg a blogon beírtak miatt került sor, így minden kritikát irányomba fogalmaztak meg, amit nem igen volt módom és lehetőségem visszautasítani…

Sok dolog elhangzott, de egy dolgot nem említettek: legközelebb, jobban odafigyelünk!

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray

Rombolók

V. Szociálpolitika

A rendszerváltozás környékén hihetetlen trauma érte a lakosságot. A kapun belüli munkanélküliség az utcára került, csakúgy, mint a felnövekedett állami gondozottak, börtönből szabadultak, az ingázók, a munkásszállón lakók, a kivetettek, üldözöttek és menekültek. Önkéntes segítők hada tett tanúbizonyságot tettrekészségről, de a rászorulók problémáiról, identitásáról keveset tudva - sokszor többet ártva, mint használva – gyakran csapdába estek, falakba ütköztek. Szükségessé vált a professzionális képzés beindítása, a szociális háló kiépítése, a törvényi és intézményi háttér megteremtése.

Sokan megtanulták a kezdetekben, hogy például a hajléktalanság, vagy a munkanélküliség kezelésében a legfontosabb tényező az idő. Minél előbb visszaintegrálni a társadalomba, s biztosítani a munkához, lakhatáshoz jutást. Eközben a törvényi háttér még több ember ellehetetlenüléséhez járult hozzá. Lakhatási biztonság, munkához jutás – mint korábbi jog és kötelesség - eltörölve. A privatizáció, mint bűvös új elem felmentést biztosított az emberséges bánásmód alól.

Kerekasztal beszélgetésből értesültünk arról, hogy a korábbi értékek, mint például a hűség, nem is pozitív fogalom. (?) Sőt, kiderült, hogy ezek az emberek gyávák, mert nem mernek váltani, nem vállalják a kihívásokat, leragadnak egy szakmánál, munkahelynél, településnél…

Tehát a cél, eredetileg az volt, hogy minél előbb vissza kell illeszteni a normális /normákkal rendelkező/ életbe a perifériára szorulókat. Ehhez képest viszont, a szakemberekből álló, vagy szakmai tanácsadók javaslatával kiírt minisztériumi, fővárosi, pályázatok ennek az ellenkezőjét célozták meg. Egymás után nyíltak a különböző típusú szolgáltatást nyújtó intézmények: hajléktalanok éjjeli menedékhelye, krízis menhely, átmeneti szállás, rehabilitációs intézmények, családok otthona, anyás otthonok, ifjúsági szállások, nappali melegedők, szociális irodák, telefonos információs szolgálat, mentőszolgálat, utcai munka, segélyosztó helyek, ingyen konyhák, közfürdők, orvosi rendelők, fogorvosi ellátás, tüdőszűrés, kórház, fodrászat, stb…

Csak egy egyszerű kérdés: ha az a cél, hogy visszajuttassuk őket a normál ellátó rendszerekbe, akkor miért pályáztatunk, pályázunk stigmatizáló, kirekesztést célzó, erősítő szolgáltatásokra? Akik diszkriminációról, szegregációról, szolidaritásról, meg emberi méltóságról papoltak, maguk konzerválták a kirekesztődést a társadalomból.

Kinek az érdeke a zavarkeltés, a rendetlenség, a káosz?

Ez egy költői kérdés volt.

Folytatása hamarosan.

posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray