Nem árt ha tudjuk...

Az ítélethírdetés kapcsán elhangzott két alábbi szindrómának néztem utána...

Asperger-szindróma: 

Lásd: ITT!

Tourette-szindróma:

Lásd: ITT! és ITT!

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Ítélethirdetés első fokon

Lásd: ITT!

A Bírónő felolvasta az ítéletet, majd az indoklást. A másodfokú vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, az ügyvédje kimentette. Ez azonban nem akadályozta meg az ítélethirdetést, melyet a hallgatóság fegyelmezett és feszült  figyelme kísért.

A kis tárgyalóteremben telt ház volt a nagy médiaérdeklődés miatt.  Halas, Majsa, Kecskemét, RTLKLUB, HírTv, MTV, Kékfény, Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért, Magyar Nemzet…

A bírónő igen alapos vizsgálatoknak adott teret az eljárás folyamán, - legalábbis ami az első és másodfokú vádlottakat illeti, - aminek következtében a különböző bírói meghallgatások és igazságügyi szakértői vizsgálatok eltérő módszereket alkalmazva és jelentős időeltérést követően is ugyanarra a következtetésre jutottak, melyek ezzel, az első szakértéseket megerősítve immár megcáfolhatatlannak tűnnek. Úgy tűnik nekem, mintha Kastyják János ügyvéd úr a „saját kardjába dőlt volna”, a szakértők véleményének megkérdőjelezésével, hiszen az általa kiharcolt újabb és újabb vizsgálatok csak védence bűnösségét erősítették meg.

Írásom közben a Halas Tv Híradójában rövid összefoglalót hallhattunk az ítéletről, téves kontextusba emelve – vsz. híranyag hiányában – az ügy kirobbantásakor, az egyik ápolónővel készített riportot vágták be, aminek ennek az ügyhöz semmi köze nem volt… Az akkori feljelentés tárgyában megnevezett történések és személyek nem kerültek a bíróság elé a mai napig. Az ügyben elrendelt ügyészségi nyomozás során - ide bevághatták volna Téglás Péter vezető ügyész nyilatkozatát -, a kollégák és vezetők tanúvallomásai alapján kerültek eljárás alá a jelenlegi vádlottak.

Reméljük, ezt a csorbát, Pozsgai Ákos, a Halasi Tükör jelenlevő munkatársa majd kiköszörüli...

Érdekes volt, és a kecskeméti Juhar utcai gyermekjogi képviselő nyilatkozatát juttatta eszembe (Nem történt bántalmazás, mert neki soha nem jelezték a gyerekek, hogy őket bántalmazták volna!) a bírónő azon mondata, hogy Petrich István ellátottjogi képviselő azt nyilatkozta az ügyben, hogy a lakók sosem fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy bántalmaznák őket… Ezt, a lakók gondnokai is megerősítették…

A bírónő azt is elmondta, hogy a tanúk vallomása ellentmondásos és gyakran ellentétes volt…

Az eljárás eredményeként – bennfentesként - megerősítést nyert bennem, hogy a nyilvános tárgyalás megakadályozása ártott a teljes igazság felderítésének…

Ennek ellenére elmondhatom, hogy a bírónő nagyon alapos és lelkiismeretes munkát végzett… nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot az ítélet indoklásában felsorakoztatott tények, érvek, szempontok, bizonyítékok egymásra építésében, kérdések mérlegelésében, kételyek eloszlatásában, a meggyőződés feltárásában, bizonyossá válásában, logikus következmények ismertetésében, a bizonyítékok felsorakoztatásban…

Azért elgondolkoztam…

Míg korábban, szinte az egész intézmény egy emberként állt a „lufis” tüntetésen a vádlottak mellé, addig az ítélethirdetésen Faddi István hivatásos gondnok urat  leszámítva senki sem jelent meg… Pedig, elkélt volna a támogatás, most még inkább… A szűk hozzátartozókon és rajtam kívül más nem jelent meg. Az intézmény dolgozói, régi, vagy új vezetői közül sem jött el senki… Ez nekem nagyon beszédes...

Igaz, nem volt könnyű ott ülni és másfél órán keresztül hallgatni az ítéletet… Másoknak még nehezebb volt…

Volt, aki nem is vállalta.

S voltak, akik viszont már nem is választhattak…

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Igazságtalan ítéletre várva…

Előzmény: Ítélethirdetésre várva

Holnap megszületik a kiskunhalasi ápolók ügyében az ítélet (Nagyné Dr. Tajti Ilona Katalin bírónő által), első fokon…

Zárt tárgyalás révén, nem hallhattuk a vád (Dr. Darázs Gyöngyi ügyésznő) és a védőbeszédeket (Dr. Martinov Tibor és Dr. Kastyják János ügyvéd urak)… sem. Ez utóbbit külön sajnálom, hiszen azok sokat elárultak volna arról, hogy mit gondolunk az igazságosságról, az egyenlőségről, a morálról, a felelősségről, a szabadságról, a hivatásról…  és persze önmagunkról.

Az üggyel kapcsolatban számtalan kérdésem akadt, amiből néhányat ezúton kívánok megosztani:

Hogyan lehetne igazságos ítélet azon a bíróságon, ahol még a nyilvános tárgyalásokon való részvételt is megtiltják!

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol kezdettől politikai nyomás nehezedik az igazságszolgáltatásban dolgozókra…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, amelyben nemcsak az érdekelteket, hanem a nagy nyilvánosságot is kizárják…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben a valódi bűnösök, társtettesek, bűnrészesek, felbujtók és felelősök nincsenek jelen…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben a vádlottak között áldozatok is vannak… A rendszer, a vezetés, a szakma, a téves ideológia, a politika áldozatai… Csak hogy néhányat említsek.

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben az igazi áldozatok már nem szólalhatnak fel, s őket senki sem képviselhette…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben a tanúk – a nyilvánosság kizárása mellett - hamisan tanúzhattak…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, mely a hamis tanúzás bűntettét nem kívánja szankcionálni… vagy tévedek?

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben koronatanúnak minősülő kollégák meghallgatását mellőzték…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol a szakma prominens képviselőit éppúgy nem kérdezték meg, ahogy a független jogvédő és érdekképviseleti szervezeteket...

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol a becsületes szakemberek elhivatottságát, szaktudását, pártatlanságát és lelkiismeretességét megkérdőjelezhetik…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol a perrel kapcsolatos egyéb bűncselekmények, felderítetlenek maradnak…

Hogyan lehetne igazságos ítélet ebben a perben, amikor ezzel párhuzamosan az igazság mellett kiállókat rabosítják és elmarasztalják (megrovások, próbára bocsátások), ellehetetlenítik (felsőbb utasításra kirúgatják)…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben a potenciális tanúkat megfélemlíthetik (gépkocsik robbantása – a tettes ismeretlen), egzisztenciális félelembe tarthatják, hazugságokra serkentik, sőt a tanúvallomást is megtagadhatják…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol közpénzből évekig szándékosan elhúzhatják az eljárást, kétségbe vonva az igazságügyi szakértők megalapozott véleményét, elodázva a közérdeklődést tanúsító figyelmet éppúgy, mint a  bűncselekmények fajsúlyos voltát…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol a mulasztást elkövetők nem felelnek tettükért… Azok, akiknek az eredendő problémákat már réges-régen fel kellett volna tárni, nem pedig a szőnyeg alá söpörni, hanem orvosolni és ez által mindez megelőzhető lett volna…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol a politikai felelősök nincsenek megnevezve, felelősségre vonva…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, melyben a nyilvánosság kizárása mellett is csak egyoldalú, mérsékelt, vagy elbagatellizált tájékoztatást engedélyeznek a médiumok részéről…

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan perben, ahol mindkét politikai ellentábor érdekelt, sőt érintett, s a médiumok pártállástól függetlenül egységes, - nem betegközpontú - szemléletet képviselnek.

Hogyan lehetne igazságos ítélet egy olyan per alatt, mellyel párhuzamosan a dolgozóknak minisztériumi engedélyhez kötik az interjúadást, megakadályozva ezzel a szabad véleménynyilvánítást és korlátozva a szólásszabadságot!

Hogyan lehetne igazságos ítélet ott, ahol a dolgozóknak fejvesztés terhe mellett kellett tüntetniük és kiállniuk az intézetben folyó munka és a vádlottak ártatlansága mellett…

Egy dologban reménykedünk, hogy az ítéletet nem hagyják el-kastyjákolni! Tudom, nincs ilyen szó, de engedjék meg nekem, hogy egy kis szójáték formájában, eljátszadozzak imígyen… Remélem, egy valaha táncos-komikusnak készült ügyvédnek maradt még annyi humorérzéke, hogy ezt a tréfát elnézi egy botcsinálta nyelvújítónak, aki egyik reggel e szóval ébredt … (Az észak-amerikai kontinensen MacGyver közkedvelt sorozatát követően új szót alkottak arra, ha valamit sikerült roppant találékony módon véghezvinni, megoldani: azaz MacGyverelni (e: mekgájverelni)!) 

Hogyan is lehetne igazságos ítélet egy ilyen perben? Szerintem sehogyan… Mert a fentiek alapján nem születhet igazságos ítélet. Akármi is lesz, túl szigorú, vagy túl enyhe ítélet fog születni… Nézőpont kérdése… S azt is sejthetjük, hogy az ítélet nem itt dől majd el. Csak halkan mondom, mégcsak nem is másodfokon…  S még halkabban mondom, hogy csak a vájtfülűek hallják: már réges-régen eldőlt… Odafönt… Vagy inkább odaát.

Eszembe jut mit tett Jézus, amikor provokálták, s a házasságtörő asszony kapcsán igazságtalan ítéletet akartak kikényszeríteni belőle… No nem mintha ártatlan lett volna a vádban, hanem, mert a másik bűnöst (a férfit) nem hozták elé… Nem volt tanú sem… És bármilyen ítéletet hoz, vagy a vallási, vagy a római törvényt  sérti meg (ha nem ítéli el, megszegi Mózes törvényét, ha  elítéli, akkor a rómaiak törvényét szegi meg, ti. senki sem hozhat Róma nélkül halálos ítéletet!). Ezért sem lehetett igazságos ítéletet… Hogy mit tett? A jelenlevő írástudók és farizeusok titkos bűneit, vagy azok neveit a porba kezdte el írni… Ettől aztán úgy megrémültek, hogy inkább visszakoztak… Ők megtehették… Az igazságszolgáltatás ma nem teheti meg… 

Mert ők nem a bűntől, hanem csak a bűnöstől próbáltak megszabadulni… Milyen ijesztő,  kétezer év óta alig változott valami... Mégis tovább fajult: nem a bűnt, nem is a bűnöst, hanem a lelepleződést akarják elkerülni... Sőt, mára olyan mélyre süllyedt a morál, hogy a tudatlan emberek hivalkodnak a bűneikkel...

A válasz azonban ma is él még: „Menj el, és többé ne vétkezz!”

Egyet azonban megtehet a bíróság, és el is várjuk tőle: mérlegeljen, majd szolgáltasson igazságot, befolyásmentesen, legjobb tudása és lelkiismerete szerint!

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Ítélethirdetésre várva…

Előzmény: Végítélet...

Ha minden igaz, szerdán befejeződött a tárgyalássorozat a három kolléga ellen indított büntetőperben, első fokon…

Szívesen meghallgattam volna a vád- és a védő beszédeket… Ahogy mások is. 

A perből, Dr. Kastyják János ügyvéd úr kezdeményezésére – a lakók személyiségi jogaira való hivatkozással - az első pillanattól kezdve kirekesztették a nyilvánosságot…  Nem tudjuk, hogy az ügyészség és a bíróság kaphatott e hiteles és valós képet az ügyről úgy, hogy az igazságnak csak az egyik oldalát hallattatták a tárgyalás folyamán… hiszen az ellátottakért kiállók közül senki sem lehetett folyamatosan jelen… Így a bírónőt, vagy az ügyésznőt semmiféle nonverbális és egyéb – a hallgatóság köréből érkező - metakommunikáció sem segíthette az elhangzottak valósághű tartalmának megítélésében, a hazugságok leleplezésében… 

Az az információ sem segíthetett a történések helyes megítélésében, hogy az áldozatok közül (lakók és kollégák) azóta jónéhányan elhunytak már, hiszen ez a tény valószínűleg nem kerülhetett a bíróság látóterébe, mivel a helyi médiumok is hallgattak róla.

Ahogy a többi betegeket veszélyeztető kolléga sem kerülhetett vádemelés alá… Az a fránya politikai nyomás… az a pártmentes politikai nyomás, hiszen ebben az egy kérdésben érdekes módon, mindenki egyetérteni látszik... nemcsak a politika, hanem a médiumok, és sajnos nemcsak az ellenőrző hatáságok... 

Nem érdekelt egy hivatalos személyt sem, hogy az intézményben milyen sokan megbetegedtek az intézményi terror miatt, pedig erről, én magam is tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat... több ízben is (Lásd: ITT! és ITT!). Ahogy a hazugságokra is sokak egészsége ráment az érintettek közül… ellátottak, kollégák, hozzátartozóik, sőt,  az esettel kényszerűségből foglalkozó szakemberek is belebetegedtek, vagy komoly pszichológiai segítségre szorultak…

Én onnan sejtettem, hogy lezárul első fokon a per, hogy pár héttel ezelőtt a Halasi Tükör újból foglalkozott az intézménnyel, ezúttal a lakosság félelmére kiélezve a helyzetet… sugallva, milyen veszélyesek és kiszámíthatatlanok az elmebetegek… A szakmai hiányosságokra ugyanakkor nem tért ki… Ez mindenképpen a vádlottak mellett szól, amit én nem sérelmezek ugyan, de a folyamatos egyoldalú tájékoztatást, azt igen.

Két héten belül tehát, nyilvános ítélethirdetés lesz a Kiskunhalasi Városi Bíróságon: 2013. március 13-án 10 órakor!

Megkeresném Bányai Gábor elnök urat, hogy amennyiben elmarasztaló ítélet születik, úgy ő milyen konzekvenciát von le, és – korábbi ígéretéhez híven -, milyen intézkedést kezdeményez a felelősök ügyében, de fölösleges… a válaszát már előre hallom, „Várjuk meg a másodfokú ítéletet.”, vagy: „Már nem én vagyok a kompetens személy az ügyben!”... 

S mi lesz – többek között - azzal a személlyel, aki közeli (közös) barátként nem igazolta az elnök úrnak az általam elmondottakat, azaz az igazságot? Ezután is hitelt ad még a szavának?  

S mi lesz azzal a személlyel, aki megfenyegetett engem a blog  miatt, egy hivatalos személyen keresztül – sőt be is váltotta ígéretét –, mert szembementem az időközben angolosan távozott, - felelősségre senki által nem vont - vezetéssel? (Lásd: ITT!) 

S mi lesz a volt intézményvezető asszonnyal?

S mi lesz a „Nem történt semmi!” (Lásd: ITT!) állítás szószátyárjaival, hiszen állításaik mégsem igazolódtak be!? Ők is kiesnek a pikszisből, vagy még följebb „buknak”, vagy egyelőre csak parkoló pályára kerülnek? Vagy, máris „erősítik” az új vezetést, tovább rombolva a morált, s az intézményben végzendő szakmai munkát?
Hogy mit tesz egy demokráciában ilyen esetben egy politikus, vagy felelős vezető, arról nálunk kár is volna beszélni... Ahogy arról is, hogy mit csinálnak egy normális országban az ilyen politikusokkal és vezetőkkel... 

Sok kérdésem volna még, de ezekre is ugyanúgy ismerjük a választ, így hát nem fárasztom önöket velük…

Egy dolgot sajnálok csak, hogy nem lehet igazságos ítélet…  Legalábbis a bíróságon.

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek