Országszerte botrányok kísérik az államosított intézmények vezetésére kiírt pályáztatásokat.
Néhol érvénytelennek, máshol viszont „csak” eredménytelennek hirdették ki a pályáztatást. Például a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, ez utóbbi ürügyén nevezték ki harmadízben ugyanazt az igazgatót, aki immár - Lajos Tiborral és velem együtt - másodízben pályázott sikertelenül!!
Az első pályáztatásnál – sokan emlékeznek még – már a pályázók meghallgatása előtt bejelentette a megbízott igazgató a maradását… Igaza lett… Sportfogadás nyelvén, ezt is megbundázták…
Indoklás egyik esetben sem hangzott el, hiszen a tulajdonosváltást, mely az első pályáztatás eredménytelenségét követően magyarázatként hangzott el, nem nevezhetjük annak, mivel arról a fenntartó, jóval a pályáztatás kiírása előtt is tudott. Másodízben, tanultak az előző blamázsból, így már meg sem próbáltak magyarázatot adni… Ezúttal már nem is a bizottság dönt, hanem csak javaslatot tesz, mert egy személyben a kormánymegbízott vállalta fel ezt a nemes és felelősségteljes feladatot! Igaz, ő nem találkozik a pályázókkal, sőt nem is szakember a területen, de amennyiben mégsem tud döntést hozni, a miniszter úrhoz fordulhat, aki szintén nem nevezhető szaktekintélynek szociális, vagy oktatási területen.
A kiskunhalasi intézmény élére kiírt pályázatra hat fő jelentkezett, ebből öt főt hívtak be a személyes meghallgatásra. Az öt főből kettő vagy három főt javasolt a többségében szakértőkből álló bizottság az igazgatói állásra.
Én magam, két ember alkalmasságában nem kételkedtem, egy pályázó kvalitását nem ismertem.
Nálunk, ismét becsapták a pályázókat, hiszen a pályázás nem kis terhelést jelent... komoly fizikai, szellemi, lelki és nem utolsó sorban anyagi igénybevétel is. S bár a feltételek azonosnak tűnnek, valójában erről szó nincs: nagy mértékben különbözünk mind a rendelkezésre álló anyagi és technikai erőforrások, az információhoz való hozzáférés, a támogatások, a státuszok tekintetében, s akkor még a saját - jogi szempontból - elbizonytalanított helyzetemet nem is említettem.
Úgy látszik, hogy ismét csak az elbírálásban résztvevő bizottsági tagok jártak jól, - legalábbis anyagilag - mivel őket legalább kifizették (reméljük)… Szakmai hozzáértésüket, megítélésüket megkérdőjelezték viszont azzal, hogy javaslatukkal ellentétben, mondhatni alapos munkájukra fittyet hányva, ismételten nem hirdettek nyertest. Harmadízben nevezték ki Vincze Istvánt megbízott igazgatónak. A meghosszabbítás egyúttal, az összes korábbi vezető maradását is jelenti…
Hogy mi folyik a háttérben nem tudjuk. Rossz nyelvek szerint, meg kell várni, míg a „méltatlan támadások” miatt lemondott igazgatónő végre megszerzi (elvégzi) intézményi támogatással (közpénzből) a szakirányú főiskoláját, legitimitást szerezve ezzel az újbóli vezetéshez… Addig is tovább altatják a dolgokat, a korábbi vezetéssel… Ahogy három éve mondogatják, „nem történt semmi…”, s ahogy három éve mondogatjuk, nem történik semmi, egyetlen felelőst sem vontak felelősségre!
Nem érdemes ezen sokat elmélkednünk, mert a mi agyunk, ilyen spekuláns manőverekre nem képes, tehát kár az időért és energiáért…
Egy bizonyos azonban, és az igen aggasztó: a Kormányhivatalnak, a kormánybiztosnak, a miniszternek valamiért nem érdeke figyelembe venni a szakma, a kollektíva, a szakszervezet, a közalkalmazotti tanács, a hozzátartozók véleményét, érdekeit, de még azokét sem, akikről szó van, legyen az diák, vagy beteg, vagy rászorult…
Az igazi veszélyt én ebben látom, ez a felülről jövő, hozzáértés nélküli diktatúra bennem egy sötét korszak sötét elméit jeleníti meg újra…
A felülről jövő sötétség ránk telepedését csak egyetlen dolog múlhatja fölül, az alulról jövő sötétség, érdektelenség, apátia, és rettegés… Igaz, nekik legalább van mentségük, mert nem az ő feladatuk lenne – többek között – a pszichopaták és a semmittevők elbocsátása, a bűnözők eltávolítása, avagy a tisztességes pályáztatás kivívása…
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése