.
Miközben nagy erőkkel zajlanak az átszervezések, helyezkedések és az újabb igazgatói pályáztatás, sajnos közben ismét tragédia történt.
Egy fiatal férfi lakó úgy döntött, hogy eldobja életét, önkeze által.
Gyakran megesik az ilyen betegeknél, mondják, mégis érthetetlen, megszokhatatlan és elfogadhatatlan…
Talán, ha megfelelő profilú intézménybe nyert volna elhelyezést, megelőzhető lett volna… De ez már, a mi lett volna ha kategória… Igen. Ahogyan az is, hogyha jobban odafigyeltek volna a betegre… a betegekre… nem történhetett volna meg.
Nem értem, hiszen az öngyilkosságra utaló jelek észrevehetőek, melyet minden szakdolgozónak ismernie kell...
Mikor fognak már végre teljesen a betegekre koncentrálni, s meghallani egy-egy szakember figyelmeztetését, s azt továbbítani úgy, hogy ne süket fülekre leljen… Hogy ne lehessen elbagatellizálni, mint P. József esetében…
Írásos nyoma kell hogy maradjon olyan helyen, ahol nem lehet eltüntetni… Mert bizony sokszor jelezték a veszélyt a munkatársak a tragédiák előtt… de a felelőst sosem vonták felelősségre!
Való igaz, sok minden történt pozitív irányba is… Néhányan végre az alapbetegségüknek megfelelő intézménybe kerültek, ahol reménység szerint, problémájukkal hatékonyabban tudnak foglalkozni… A dolgozók hangulata az intézményvezető-váltás és a terror enyhülése következtében lényegesen javult… Sajnos azonban a végleges kinevezés hiánya és a fals pályáztatások az igazgatói állásra továbbra is bizonytalanságban tartják az érintetteket…
A tragédiák sorozatának kérdése azonban nem kerülhető meg. Ideje lenne már egy független szakértői vizsgálatot elvégezni, mely ezúttal nem a „nem történt semmi” előre gyártott jelentést adná hírül, hanem arra a kérdésre adna választ, hogy mi az oka a sok öngyilkosságnak… (pl: téves diagnózis, gyógyszerezés, terápia hiánya…) Történtek-e mulasztások, a felelősség ténye és a felelősök köre megállapítható-e, milyen intézkedéseket kell foganatosítani a megelőzés érdekében a jövőre nézve? Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, akkor ez az értelmetlen haláleset – csakúgy, mint az összes többi - hiábavaló marad, és újabb és újabb tragédiák fogják követni…
Reméljük, hogy a lelki terror megszűnése felszabadítja az ápolókat, hogy ismételten latba vessék szakmai tudásuk legjavát a betegek jóléte, kezelése és az ilyen esetek megelőzése érdekében…
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése