Áldatlan állapot áldása

. 
A folyamatos terror, a tartós stressz, a hozzánemértés, s annak folyamatos palástolása, előbb utóbb robbanáshoz vezet…  A nagy nyomás miatt, az emberek valódi jelleme egyre nyilvánvalóbbá válik, némelyeknél torzulást, másoknál  megerősödést mutat… Mindenki választ, az is, aki nem választ…

Korábban, szívesen dolgoztam volna x munkatárssal, de a konfliktusban nem jól vizsgázott. Nem bíznám rá többé a szeretteimet, s így másokat sem… Nem elég ugyanis jól bánni a betegekkel, vagy nem bántani a betegeket, meg is kell tudni védeni őket! Másoktól is… Ha kell, a barátainktól is… Arról nem is beszélve, hogy ki akar magának egy olyan barátot, aki veri a beteg embereket?

Meg kellene tanulniuk az erős embereknek, hogy az erőt nem támadásra, hanem védelemre kapták.  A haza, a gyengébbek, az elesettek védelmére…

A megfelelő segítéshez azonban hivatástudat, felelős kiállás, bátorság, tartás szükséges… Ahogyan az ápolónők tették… Ettől többet mi sem tehetünk, de kevesebbet sem! Aki őket bántja, elmarasztalja, vagy kiközösíti – akár felsőbb utasításra, mint ahogyan, azt velem kapcsolatban is elrendelték, és végrehajtották – az, nem sokban különbözik a betegbántalmazóktól! Ugyanis egy követ fúj a visszaélőkkel, s azzal a vezetéssel, aki okozója és felelőse a történteknek. Nincs több kifogás, nincs mentség… Nincs már helye a gyávaságnak, csak a helytállásnak…

A krízist, - ahogyan Pik Katalintól tanultam – nem szabad kudarcként megélni, hanem kihívásnak kell tekinteni… Próba is egyben, hiszen elválasztás, szétválasztás történik… Automatikusan… A helyes és helytelen, a jó és a rossz (akarása) elválik egymástól…

Sorsunk többé nem áldatlan állapot – még ha így is érezzük -, hanem áldásos lehetőség a hősies helytállásra, kiállásra…

Csatlakozzanak a szívük diktálta jóhoz, jobbhoz…

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek