A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe
látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor
rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és
kötelezettségekről…
Amikor
a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki
megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy
úgy próbálják
meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba
találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de
ha j(l)ó nincs, hát jó a
szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet,
mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett,
gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a
rövidebbet!
Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset
nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a
betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember…
Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…
Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene
kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert
akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…
Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…
Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt,
kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…
Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…
Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát
nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve,
úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…
Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások
során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó,
zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem
kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek,
vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre
gondolhattak?
Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett
volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a
visszaéléseket…
Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság
vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…
Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem
változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így
megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják…
Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében
megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen,
megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert
ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a
kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek
megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő…
Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás?
Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az
ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…
Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani…
Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…
S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont
konklúziót, kérdezem: kihúzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig
az, aki megérdemli…
posta@pszicho.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése