Hosszú idő telt el a gyanú árnyékában… Így dolgozni, nagyon nehéz... Mégis úgy érezni, nem történt érdemi változás…
Amikor a két ápolónő – betartva a szolgálati utat -, jelezte a főnővér után az igazgatónőnek, a főorvosnőnek, a főápolónak a súlyos vádakat, fel kellett volna menteni a megnevezett személyeket, az ottani munkavégzés alól, és másik vezetőt helyezni az osztály élére! Mert, ha csak a gyanú árnyéka fölmerül, akkor ott azonnali intézkedésnek kell történnie! Ezt kívánná a lakók biztonsága.
Ha a vádak alaptalannak bizonyulnak, akkor úgyis kiderül, és lehet, - sőt kell is - orvosolni a problémát.
Ilyen esetekben ugyanis fennáll a bűnismétlés, illetve a tanúk befolyásolásának veszélye, vagy a bizonyítékok eltusolása, kijátszása, megsemmisítése. De ez nem az én asztalom…
Az azonban sokak számára kétségbeejtő, hogy mindenki maradt a helyén… Hogy mi történt, nem tudni biztosan, de mindenképpen nyugtalanító…
Kik, és mire várnak? Hát már nem az ember a legfontosabb? Vagy a pszichiátriai és fogyatékos személy, az másodlagos? Ki bízná ezek után jó szívvel az intézmény munkatársaira a saját gyermekét, házastársát, szüleit, nagyszüleit, testvéreit, kedves ismerőseit? Gondolom senki. Amennyiben önök érintettek lennének, mint hozzátartozó, akkor is ugyanígy járnának el?
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése