Működési zavar I.

 A protekciós beteg

A megye soronkívüli felvételt szorgalmaz, egy fogyatékos nőbeteg kapcsán. Diagnózisa, – nem helyesen átvéve a külföldi szakirodalomból - súlyos mentális retardáció, hogy mindenki értse, idióta. Az akaratos, protekciós hozzátartozó révén – bár több megyei intézmény is alkalmasabb a fogadására -, mégis hozzánk kerül.
Már az elhelyezése is gondot okoz, mivel folyamatos felügyeletet igényel, óvni kell, nehogy kárt tegyen magába, vigyázni kell rá, hogy ne bántsák, nehogy elszökjön. Így kerül, fiatal kora ellenére a női ápolási osztályra, az idős nénik közé, akiknek a járása nehézkes, labilis, látásuk is gyenge. Az új beteg nem kommunikál, naphosszat kúszik-mászik az osztályon, hol az asztal alól, szék alól, vagy ajtó mögül kúszik ki váratlanul, vagy éppen a fotelről, ágyról, székről esik le, hogy tovább kússzon, vagy hanyatt fekve, hangosan tovább artikuláljon. Nem kevés veszélyt okoz ezzel betegtársainak és az ápolóknak. Közben a szépen feldíszített osztály dekorációját - magas termete lévén - a szó szoros értelemben „lelegeli”, megeszi, nem kis izgalmat, fáradtságot, anyagi és mentális kárt is okozva.

 Újabb ötlet: vonjuk be a foglalkoztatásba. Majd a gyógypedagógus foglalkozik vele, egyéni fejlesztés keretében! (Kb. 170 fogyatékos személy él az intézménybe, ahol egy gyógypedagógus van státuszban.) A kolléganő, aki hangoztatni szokta, hogy őt az intézet taníttatta, nem tiltakozott ez ellen a képtelen ötlet hallatán, hanem közröhej tárgyát képezve, egyéni fejlesztés keretében, órarendjébe beépítve, fél évig húzta-vonta magával az udvaron, sétáltatás címen. Kérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja, azt mondta a főorvosnő kérése, hogy foglalkozzon vele... bár szakmailag kifogásolja a felkérést, nem mondja meg a főorvosnőnek. Nem csak magát járatta le ezzel, hanem szakmájáért sem állt ki. Főorvosnő nehezen fogadja el más szakma képviselőjének álláspontját, ha az az intézményi hierarchiában alatta áll (mindenki alatta áll, még a felettese is)!

 Nem sokkal ezután, a hozzátartozó azt állította, hogy a beteg sokat fogyott, biztosan nem adnak neki enni! Megjegyzem, ebből a szempontból is kiváló munkát végeznek az osztályon: mindennap gyümölcs, joghurt, rostos italok a betegeknek. Főorvosnő azonnal Auschwitz-t kiáltott, mondván: az időseket éheztetik! Naponta többször ellenőrizte az étkeztetést, hogy a vádat bebizonyítsa. A dietetikus által összeállított szakszerű és minőségi étkeztetést átalakíttatta, úgy, hogy szegény betegek, „a sok pépes, darált kófictól majd megfulladtak, csak nyelték, mint kacsa a nokedlit” – számoltak be maguk a betegek a változásról...

A protekciós beteg felvétele, a jelenlegi vezetés mellett, tényleg komoly működési gondot eredményez: nélkülözi a szakmai hozzáértést, átlépi a kompetenciahatárokat, mások egészségét veszélyezteti. Indok: mindenáron meg kell felelni a megyei elvárásoknak!

Nem hiszem, hogy az inadekvát működés egy intézményben a megye óhaja lenne! 
Vannak együttműködésre kész szakemberek a megyében, akikkel ezeket meg lehetne vitatni. Létezik konzultáció, esetmegbeszélés, egyeztetés, mint módszer... élni kellene vele. Volna lehetőség valódi szupervízióra, mely nemcsak papíron működne.
Reméljük az új vezetés élni fog ezzel a lehetőséggel, és olyan együttműködést fog kialakítani, mely a lakók és a munkatársak számára egyaránt hasznos és sikeres lesz!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray