Egyszerre érintett meg bennünket Perennissel ez a hihetetlenül ellentmondásos nyilatkozat és külön-külön párhuzamosan - egymás tudta nélkül - ihletett írásra bennünket. Nézzék el nekünk…
„Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést. Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő - mondta el Simon Ilona, majd hozzátette: reméli, hogy ezen túl kollégái képesek lesznek csak a munkára, a magas szintű pszichiátriai ellátásra koncentrálni.” (Simon Ilona)
"Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést."
- Elsősorban is, ön nem hozott meg semmiféle döntést. Ez nem az ön döntése, maradjunk ennyiben. Másfelől pedig ezzel csak a saját maga helyzetét próbálja menteni.
- Másodsorban, ön még nem hozott a betegek és az intézmény érdekében jó döntést.
- Harmadszor, önt még soha nem érdekelték a betegek – tudjuk, hogy soha nem vett részt intézményi rendezvényen, hacsak nem az ön érdekeit szolgálta (kapcsolati és egyéb tőke), akkor viszont mindenkinek be kellett állni a csatasorba…
- Negyedszer, ha az intézmény jó hírét akarná szolgálni, akkor már régen le kellett volna mondania, sőt ide se kellett volna jönnie…
"Fontos, hogy az igazság kiderüljön"
- Amennyire én tudom, egy jottányit sem segítette az igazság kiderítését, sőt, mindent megtett(ek) annak hátráltatása, eltussolása és megakadályozása érdekében. Tehát, nemcsak hogy fontos nem volt, hanem az volt fontos, hogy ne derüljön ki. Sőt, azonnali összmunkatársi értekezletet hívott össze, hogy a feljelentő nővéreket a hátuk mögött, hazugsággal, becstelenséggel megvádolja.
"A személyem elleni méltatlan támadások"
- Az ön személyét senki sem támadja, csak a cselekedeteit és mulasztásait!
- Nem a támadások méltatlanok, hanem ön vált méltatlanná a tisztség betöltésére. Azok a cselekmények pedig, amit az ön vezetésével, vagy vezetése alatt elkövettek, azokra egy más, nem etikai törvénykönyvben szereplő fogalom használata pontosabb lenne.
- Nem a támadások méltatlanok, hanem ön vált méltatlanná a tisztség betöltésére. Azok a cselekmények pedig, amit az ön vezetésével, vagy vezetése alatt elkövettek, azokra egy más, nem etikai törvénykönyvben szereplő fogalom használata pontosabb lenne.
- Másrészt, ami az igazság felderítésére irányul, - ráadásul emberek védelme érdekében - azt sohasem lehet támadásnak nevezni!
- Támadást ön indított a saját intézménye ellen, amikor az igazság feltáróit – akik a szolgálati utat betartva kerestek megoldást, segítséget kérve öntől – szervezett, alantas eszközökkel megpróbálta teljességgel ellehetetleníteni. Mindezt módszeresen alkalmazva. Nem riadva vissza, mint intézményvezető a folyamatos pszichikai terror alkalmazásától sem, a többi, szintén vétlen munkatárssal szemben. Megnyerve és támogatását megszerezve ehhez, - önként és dalolva -, az összes vezetőnek (főorvosnő, főápoló, főnővérek, főkönyvelő, gazd. vezető, főnővérek), sőt majd az egész mentálhigiénés csoportnak…
- „Támadások” elleni védekezésképpen támadásba lendült – blogra írás tiltása, blogolvasás tiltása, tüntetés a betegverőkért, ellenblog támogatása, csatlósok jutalmazása, médián keresztüli folyamatos fenyegetések…
"Ezentúl"
- Mert eddig, miért nem voltak képesek? Nem az intézményvezető felelős az intézményében kialakult „katasztrofális” légkörért? Ezentúl sem lesz Uray, aki akkor sem volt, amikor „hátráltatta” őket…
"Képesek lesznek a munkára koncentrálni"
- Ha eddig nem voltak képesek, akkor mit keresnek ott? Mitől válnak hirtelen képessé majd a munkára koncentrálni, magyarul dolgozni? Attól, hogy ön beül közéjük?
"Magas szintű pszichiátriai ellátás"
- Aha, aha, aha…
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése