Leírhatatlan látvány taglózott le hétfőn reggel, amint az intézetbe hajtottam… A sportpályát övező, hűst, árnyékot adó, levegőt tisztító nyárfákat mind kivágták… Mára a fűzeket és a fenyőket is elpusztították.
Megfájdult a lelkem, úgy éreztem összeroppanok… Bénultan meredtem magam elé, azt hittem többet nem árthatnak… Hasonló emlék hatolt elém, amikor az intézmény frontjáról a gyönyörű fasort kivágták… Váratlanul, egyik napról a másikra. Az indok ugyanaz volt. A kollégák szerint, nem volt ok rá. Az utca felől árnyékot kapott a főépület, védte a zajtól, a portól, a szmogtól, a hőségtől az itt élőket. A hátsó rész lehetőséget adott a hűsölésre, levegőzésre, kis elvonulásra. Az utóbbinak egyébként is híján vannak a lakók, tekintve, hogy nagy létszámú otthonról beszélünk…
Erre azért nem számítottam… Sebbel-lobbal történt a favágás, mert hétfőn reggelre szinte mindent letaroltak… Az intézetbe érkezve épp egy platós kamion indult el, töméntelen fahasábokkal megpakolva… Ki tudja merre tartott…
Épp egy hete, hogy folyamatosan hallani a fűrészek hangját, megállás nélkül dolgoznak az emberek. Nem látni tétlen embert, mindenki azon szorgoskodik, hogy minél hamarabb végezzenek.
A lakóink sorra megkerestek és tették fel ők is a kérdést, miért kell kivágni a fákat? Ugyanezt kérdeztem első eszmélésem után a vezetőmtől, aki felkészülten a kérdésre, már mondta is a hivatalosnak tűnő verziót, miszerint bevizsgáltatták, és korhadtnak találták a fákat, ezért kell őket kivágni. Majd ültetnek helyette. Hogy kitől kértek vizsgálatot nem tudni, de halasiaktól nem, az biztos. Vizsgálódó embereket senki sem látott ez ügyben az intézmény területén! Megtehetik, mert magánterület. Azt csinálnak, amit akarnak! Kérdezem én, kinek a magánterülete? Ki a magán ebben az értelemben: a megye, az elnök, az igazgató? Hát ez nem a betegeknek az otthona? Nem tartozna ez rájuk, vagy ránk dolgozókra? Őket, minket megkérdeztek?
Vandalizmus folyik… Sebtében, hamarjában. Nem várták meg míg elhullatják lombjukat… A fák élnek, és csak sírnak… Tövükben elfűrészelt keresztmetszetük könnyezik. Körbeásták már a gyökerüket is, a nedvedző felületre földet hánytak… Mintha élve temették volna el őket… Nincs kegyelem, gyökerestül irtják ki a betegnek mondott fákat! Pedig a beteg fa is gyógyítható, megmenthető.
Az egészséges fákat betegnek nyilvánítva elpusztítják, a valóban beteg fákat pedig gyógyítás helyett halálra ítélik! Milyen ismerős ez a hozzáállás, ez a bánásmód… Ettől persze csak még nehezebb ezzel megbirkózni… Ezt én szándékos károkozásnak látom, ráadásul visszafordíthatatlan a rombolás!
Ma reggel egy ismerős személyautóra csatolt utánfutó volt dugig felpakolva, a kivágott, méteresre darabolt fával. Lassítottam, talán meg is álltam egy pillanatra mellette, mert kíváncsi voltam, hogy ki viszi el a fát. Megdöbbenésemre egyik volt portásunkat véltem felfedezni a volán mögött. Épp indultak… Fél kilenc előtt néhány perccel ugyanott voltak, s ismét pakolták a fát, az utánfutóra… Megálltam, s megkérdeztem, hova viszik a fát? A kérdésemre magabiztosan válaszolt: Mi hozzánk. Gulyás úr a fakitermelő vállalkozó! Nem szóltam, csak tűnődve megtorpantam, s néhány másodpercre meg is állhattam. A magyarázkodás folytatódott… Meg kell nézni a fák tövét, látszik, hogy betegek voltak… lehet még bírta volna úgy öt évig és csak akkor kellene kivágni! Hallgattam, és tovább érvelt… Miért, jobb lett volna, ha akkor majd egy nagy viharban, ha letörik az ága, és ha egy lakó véletlen arra jár, és ha pont ráesik, és ha úgy megsérül? Az jobb lett volna?
Ha, ha, ha, ha, ha. Ne értsék félre, ez nem nevetés, csak ennyi „ha” hangzott el az érvelésében, ami bennem még jobban megerősítette kételyemet, a hivatalos verzió iránt!
Kérdések sokaságát indította el bennem, s gondolom önökben is… Miért, ki, hova, mennyiért viszi a fát? Hova fizetnek, hol mérik a mennyiséget?
Honnan jött a hirtelen ötlet? Mennyi bevételt jelent ez az intézménynek? A bevételt betervezték a költségvetésbe? Mire fordítják majd?
Én ugyan nem értek a fákhoz, de azt tudom, hogy nem kivágatni kell a fákat, hanem ültetni…
Eszembe jutott az előző igazgatónő, aki sok fát ültetett, hogy ne legyen kopár az intézmény, és a lakóknak legyen hol hűsölni. Ő ültetett, az utódja pedig kivágat… Egyiknek fontos volt a beteg, a másiknak más a fontos, a beteg nem…
Ha már nem tudtuk megmenteni a fákat, legalább sirassuk meg őket… Hátha a sírás gyógyító hatása méregtelenít bennünket, és a megmaradottakkal végre emberségesen tudunk bánni!
posta@pszicho.net netrefel.net
FELELET.net Uray & Uray
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése