Az elszámoltatás áldása

. 
Az emberek azt hiszik, ha elszámoltatják őket, az biztosan bosszúállás! Nem tudják, hogy - bármilyen furcsán hangzik is - az ő javukat is szolgálja a számonkérés!

Üzenték minap, ha megyek dolgozni, vége a mosoly országának! Elgondolkoztam ezen. Úgy vélem, nem mosolyra van szükségünk, hanem örömre. Nem boldogulni kell a világban, hanem boldognak lenni! Örömöt, derűt csak így lehet sugározni. (A ránkbízottaknak pedig erre van szükségük.)

Sokan egész életükben a boldogságra törekednek, úgy, hogy mindenáron boldogulni akarnak a világban,  a munkahelyen éppúgy, mint a magánéletükbe… Azt hiszik akkor lesznek megelégedettek, ha minél több mindenre tesznek szert… Pedig már nagyon sokan tudják, hogy megelégedett ember nem az lesz, akinek egyre több mindene van, hanem akinek elég van!

A boldogulás útja az elmúlt több mint fél évszázadban nem a tisztesség, hanem annak épp az ellenkezője volt. Ez, a rendszerváltozás óta további megerősítést nyert… S ahogy közeledik az elszámoltatás ideje, egyre többen idegesek, feszültek, fenyegetőznek…

Bánja kánya, - gondolnánk sokszor – menjen, legyen vele boldog, csak tűnjön el! De nem fog eltűnni, mert a családjának megszerzett  „összecsórt fontok­­”-on* nem lesz Isten áldása. Az átkot, saját gyerekeiknek átörökítik,  s az összeharácsolt boldogtalanságot továbbadják akaratlanul, sőt abban a tudatban, hogy ők övéiknek jót tesznek… Gyermekeik, unokáig azonban, tovább boldogtalanítanak bennünket.

Ha elszámoltatják őket, az nem bosszú, sőt, épp az ellenkezőjéről van szó! Megtörhet az átok… Megtorpanhat, megbánhat, bocsánatot kérhet, visszaadhat és újrakezdhet!

Sokak szemében ez gonoszságnak tűnik, ők nem képesek megbékülni az igazsággal… Nekik tovább kell hurcolni az örök békétlenség, örömtelenség, boldogtalanság kényszerét… Ez az ő választásuk is. Némelyeknek pedig sikerül megbirkózni egy ilyen kihívással, - melyből nem sok lehetőség adódik életünk folyamán – és képessé válnak átértékelni eddigi életüket, hogy - míg nem késő -, helyes irányba fordítsák további útjukat.

Ezek szerint, az elszámoltatás, áldássá lehet életükben, sőt megtörhetik azt az átkot, mely heted íziglen átruházódik utódaikra.

Ez azonban nem történhet számításból, spekulációból… Istent nem lehet átverni. Ugyanis szembeszökő az a változás, ami az életükbe beköszönt. Ahogyan Saul meggyőződésből, hitből, hazafias érzéstől fűtve üldözte a keresztyéneket, míg Isten meg nem vakította őt, hogy tisztán lásson! Saulnak, meg kellett vakulnia a tisztán látáshoz … csak így válthatott Pál apostollá!

Hála’ ismerünk ilyen embereket a környezetünkben is…

Aki ma ellenségnek gondolja azokat, akik az elszámoltatást szorgalmazzák, távol vannak még az Igazságtól. Jó hír azonban, hogy Isten igazsága, irgalmán keresztül mutatkozik meg (Lásd: Tékozló fiú(k) története Luk 15.).

Nekik azt a reményteli üzenetet küldöm, hogy „Közeledjetek Istenhez, s  közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8)

* Gyurcsány Ferenc elszólása

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray