2011. május 5., csütörtök

Pik Katalintól tanultam… I. Továbblépés

    
Vannak olyan élethelyzetek, amin nem tudunk változtatni, ugyanakkor nem tudjuk túltenni magunkat rajta.
Ha sehogyan sem sikerül túljutni elfogadható időn belül a helyzeten, akkor azt tanácsolta, hogy fogadjuk el. Fogadjuk el, az elfogadhatatlant, és lépjünk túl rajta. Menjünk tovább, tudomásul véve, hogy ezt nem tudom elfogadni, megérteni, feldolgozni… Ha el tudom fogadni, hogy nem tudom elfogadni, könnyebben továbbléphetek…

Éljük tovább az életünket, az idő begyógyítja sebünket, de örök nyoma marad.

------------------------------------------------------------------------------

Minden fájdalom, melyet átélünk, segít minket abban, hogy mások fájdalmát jobban, mélyebben és könnyebben átérezhessük. Szükségük van ránk a szükséget szenvedőknek, hogy legyen, aki megértse, meghallgassa, mellette álljon fájdalmában, magányában, félelmében, dühében…*

(*A szerk.) 


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Nincsenek megjegyzések: