Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.
Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.
Hm?
A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.
Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.
Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?
Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.
Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...
Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.
Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.
Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?
(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)
Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?
Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…
Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!
A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése