Isten, szívünkbe írta a törvényét...

Az alábbi írásra véletlen találtam... Sokáig nem tudtam, hogy miért kell azt cselekednem, amiből nekem csak hátrányom származik... Legalábbis rövid távon... Azt tudtam csak, hogy nem tehetek másképp, mint amit magam is helyesnek tartok. Ha nem így teszek, szorongat a lélek... ideges, feszült leszek, gombóc lesz a torkomban, hevesen kezd verni a szívem... Így aztán megtanultam, ha szólnom kell, hát szólok... Istennek kell elszámolnom mindennel... a szólással, a hallgatással, a cselekvéssel és a meghátrálással is... Erre mondtam mindíg, hogy én így tudok nyugodtan aludni... Azóta elhíresült lett ez a szólásom, mindenki felhasználta ellenem (összeférhetetlenségi indítványok, jegyzőkönyvek, bírósági tanúvallomások), még akkor is, ha semmit sem értettek meg belőle...  Nagy örömömre szolgált az ősmagyar hit és erkölcstan meglelése, segített még jobban megérteni, megismerni magamat, tetteimet, belső motivációmat...

Remélem közreadása másokat is megérint, elgondolkodtat, reménységgel tölt el és cselekvésre ösztönöz...

Az ősmagyar vallás hit és erkölcstana

 Szépvízi B. Béla: Az Ősmagyar Vallás Hit- és Erkölcstana (1925)
 /részletek/

I. Általános elvek és igazságok.

1. A természet az Isten teste, az erkölcsi világrend az Isten lelke. …
6. Az erény üdvözít, a bűn elkárhoztat. …
33. A létért, a munka után való megélhetésért és becsületért kisebb-nagyobb harc a fajon belől is foly; természet szerint kell is folynia. Ez ösztönöz nemes versenyre, életrevalóságra.

34. De a fajon belőli létért való küzdelemben a jóságos magyar szív minden szeretetével és irgalmával, a józan magyar ész teljes fényével, tisztaságával és belátásával kell felderíteni az igazságot és meg kell nyugtatni, hatni, hálára kell kötelezni az embereket, különösen a gyermekekkel, aggokkal, árvákkal, özvegyekkel, félkegyelműekkel és a féktelen indulatúakkal szemben.

 35. Szívünkben legelső helyen álljon a gyermek, mint meleg és fényes sugara a Napnak, a legtisztább s Istenhez legközelebb álló kis magyar, kinek léte erénye a szülőknek.

36. Éhes és rongyos magyar gyermeknek lennie nem szabad! S példát kell adnunk, hogy másutt se legyen!

 37. Mert mindaddig Istenről, műveltségről, államról s más hasonló nagy és szent dolgokról nem beszélhet senki, míg a földön csak egy éhes és rongyos gyermek is lesz.

 38. Addig, míg éhes, rongyos, ártatlan, tehetetlen gyermek lesz a világon, égjen le a műveltek, a nagy emberek arcáról a bőr, a gazdagok testéről a tiszta ruha s torkuk száradjon el és gyomruk ne vegyen be ételt! Ily bűn: a gyermektelen szerelem is.

 39. Mert elérhetetlen lehet az, hogy valaha valaki, vagy valamely eszme, intézmény az emberi nyomort megszüntesse a földön - hiszen az egész ismert világtörténelem azt mutatja, hogy éppen az ember a saját emberi fajtája boldogságának a legnagyobb ellensége -, tehát amíg ember lesz, teljes emberi boldogság aligha remélhető, de ebben a bűnben a gyermek nem bűnös, tehát a föld testi és lelki szenvedései őt nem sújthatják s gonosz, aki az élet súlyát, bár csak részben is, reá hárítja, vagy őt elöli.

 40. A gazdagnak adóznia, a szegénynek dolgoznia kell a magyar gyermekek javára, vagyon és erő arányában, korlátlanul.

 41. Kettős fegyverrel kell kényszeríteni minden nagykorút arra, hogy a 10 éven aluli gyermekek élelméről, ruhájáról gondoskodjék. A fényűzési adó az övék.

 42. Négy gyermekig a szülő, azonfelől a gyermektelenek kötelesek gondoskodni a gyermekekről: négy gyermekig.

43. Egy gyermek az apa helyett van, egy az anya helyett s úgy az apa, mint az anya után egy-egy fajszaporulat kell, hogy legyen.

44. A négyes gyermekszám tehát a legkisebb köteles szám. Ezen felül minden gyermek fokozott érdem. …

52. Miként az embernél a gyermeket, az állatnál és a növénynél is a kicsinyt, a fiatalt különösen kímélni kell, részint, mert Isten szép világában kifejlődni, azt megérni neki is joga van és arra hivatott, másrészt, mert semmiféle teremtmény, amíg utódról nem gondoskodott, magot nem termett, hivatásától erőszakkal, ésszerűen el nem vonható.

 53. Fiatal fák pusztítása, fiatal állatok leölése, hacsak valami elkerülhetetlen, különös nagy ok áldozatul nem kívánja őket, annál is inkább természetellenes vétek, tehát Isten ellen való bűn, mert az ember természetes tápláléka a tej és a gyümölcs, gyümölcsnek tekintvén a kenyérmagvakat és a gumókat is. …

57. Az idegenre való rászorulás az idegen előtti megalázkodás és avval szemben való lesüllyedés: szégyen.

 58. Amit pedig idegennek adunk a tőle vásárolt ruhaneműért és más dolgokért, avval fajtánkat szűkítjük meg, károsítjuk meg. …

62. Az idegen, fajok ősösztönei más irányba törekszenek, mint a turániaké, ha legtisztább egyedei kerülnek is közéje. …

64. Aki akármely törvény hozatalánál egyénileg érdekelve van s elveiből az látszanék, hogy saját érdekét a közjavának nem tudja, vagy nem is akarja alárendelni, annak a törvénynek a meghozatalában az illető részt nem vehet, mert ez a nemzet, a magyarok Istene elleni bűn volna.

65. Bűnbocsánat nincs! Mert amint a megtörténtet meg nem történtté tenni soha a világon nem lehet, s a amint a becsületét vesztett ember sem lehet többé becsületes, vagy legalább is becsült ember: természeti, isteni törvény szerint a bűnbocsánat önmagának ellentmondó képtelenség s felbátorítás újabb bűnök elkövetésére; megalázása az erényeseknek, ami egyike a legnagyobb bűnöknek.

Forrás: ITT!

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek